Mit szólnátok hozzá ha a 17 èves, közèpiskolás gyereketek hazaállítana egy 33 èves fèrfival hogy ő a barátja?

"Tudom, mostanság nagy divat, hogy a kor nem számit stb stb, de igenis számit"

Ezt a manapságot nem is értem. Nagyanyámat azért tiltották a szívszerelmétől, mert "csak" tíz évvel volt idősebb nála. Azt mondták, túl fiatal hozzá.

Kérdező, mint írtam volt, "mi szintén 17L/33F-ként kezdtük... 21 éve. Szerencsére nálunk a szülők nem szóltak bele.".

Most úgy őszintén, mire mentek volna a szülők azzal, ha beleszólnak? Arra, hogy sikerül egy évet pokollá tenni önmaguk és a gyerekük számára? Hogy a 18. év nem az érettségire készülésről és a sikeres érettségiről szól, hanem a háborúságról? Ennek ugyan mi értelme lett volna? Az, hogy egy év múlva a "soha viszont nem látásra" felkiáltással húz el a gyerekük otthonról?

Szóval mégis mire számítotok?

Tanulás? Tervek a jövőre? Érettségi? Ezek hol vannak?

Az itten a gond, hogy a manus úgy el tudja hülyíteni, vagy hazugsággal vagy a dörzsöltségéből fakadva, hogy később is ezt fogja keresni a lányod. Hipergámia.

Reppen majd fütyiről fütyire, de olyan erősen bevésődik ez a beteg fąsz az ösztöneibe, hogy senki nem lesz neki elég jó.

Mindketten tudják, hogy ez gáz, hiszen hónapokig titkolták és lebukással derült ki.

Nem lesz jó vége, de ne legyen igazam.

Leülnék vele elbeszélgetni és csak feltenném a kérdést, hogy egy 33 éves vajon miért nem tud a saját generációjában párt találni magának?

Nem kell a süket duma, ez már túl nagy generáció különbség. Itt nem lehet az, hogy jaj, pont nem talált senkit se a generációjából, simán az van, hogy a saját generációjának van annyi élettapasztalatta, ami alapján egyből leszűrik milyen és nem akarnak tőle semmit.

17 évesnek meg nem lesz, így hülyíteni tudja őket, azok meg mindent elhisznek neki.

" csak feltenném a kérdést, hogy egy 33 éves vajon miért nem tud a saját generációjában párt találni magának?" - na, ha a lánynak 70+ IQ-ja van, erre simán megválaszol:"egy 33 éves vajon miért akarna a saját generációjában párt találni, amikor simán talál fiatalabbat is?" - és akkor itt jön a koreográfiában a "Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik", és a lány egy lépésből mattot ad az okoskodó szülőknek....

Szóval ez a " csak feltenném a kérdést, hogy egy 33 éves vajon miért nem tud a saját generációjában párt találni magának?" egy ilyen népszerű kérdés itt a GYK-n, itt is írták már többen, de ettől még a világ legostobább kérdéseinek egyike marad, ugyania abból a NEM LÉTEZŐ premisszából indul ki, hogy az a harmincas a saját korosztályával jobban járna.

"abból a NEM LÉTEZŐ premisszából indul ki, hogy az a harmincas a saját korosztályával jobban járna."

Vagyunk páran harmincasok, akiknek fontos, hogy a párunk szellemi partner is legyen, ne csak lyuk legyen rajta. Mi kérünk elnézést, hogy van, aki miattunk feltételezi ezt rólatok is.

Én inkább azon pánikolnék hogy a 17 éves lányom babázik és nem tud számlát befizetni. Feltételezem ez ellen is lázad (akár tudattalanul is) a 33 éves pasival, felnőttebb akar lenni.

Nem tudom mit akar a pasi, és azt sem, mi lesz a jövője ennek a kapcsolatnak, úgyhogy erről nem mondanék véleményt. Olyan ismerősöm is van, aki 16 évesen összejött egy 32 évessel és lassan öt éve együtt vannak, két éve költöztek össze, és olyan ismerősöm is van aki hasonló felállásban egy hónap alatt el lett hagyva mert nem akart még szexelni.

Viszont azzal, hogy minél inkább próbál kitörni annál inkább kislányként kezelitek, biztos hogy csak bajt okoztok. 17 évesen NEM kislány már. Egy-két éven belül érettségizik, megy egyetemre vagy dolgozni, el is költözhet.

Én is 19 évesen költöztem el, csupán két évvel idősebben, nem is a szomszédba hanem 1500 km-re. És nagy hirtelen albérletet kellett keresnem, bankszámlát nyitnom, adóbevallást készítenem, mindenféle ügyemet magamnak intéztem. Szépen is néztem volna ki ha egy csekk zavarba hoz.

A ti felelősségetek felkészíteni az önállóságra, a felnőtt létre és a felelősségteljes döntéshozatalra, és ennek elengedhetetlen feltétele hogy ne kezeljétek kislányként. 17 évesen, kevesebb mint egy évvel a nagykorúsága előtt pedig ennek épp ideje volna már.

#37,az, hogy valaki szellemi partner-e, nos az nem korfüggő... bizonyos dolgok viszont kifejezetten azok, lásd ketyegő biológiai óra, és társai... arról a kellemetlen effektről nem is beszélve, hogy húsz-végi, harminc-eleji nők közül az ideális partnernek tekinthetők jó része már rég stabil párkapcsolatban él... a szabad hölgyek tekintélyes részét pedig a "férj-, és apának valót" keresése foglalkoztatja, vagy épp reménytelenül karrieristák, azért nem horgonyoztak még le senki mellett. Vagy épp az 1-2 gyerekkel elváltak, akikkel a spontenaitás minden formája úgyszólván kizárt.

Szóval sokkal előbb talál az ember szellemi partnert a fiatalabb korosztályban, mint az előbb említett egyik csoportba se tartozó és szellemi partnernek is megfelelőt harmincon-évesen a sajátjában.

Saját konkrét tapasztalat, a "kimegyünk ma este a Szigetre (Sziget-fesztivál)" kérdésre 5 korosztályosból 5 nem a legváltozatosabb indokokkal, ugyanakkor 2 17-18 évesből 2 igen.