Óriási düh van bennem a mai napig saját anyám iránt! Úgy érzem, soha többet nem fogok neki megbocsátani! Jogosan érzem így, aminek az az oka, hogy anno abortuszra kényszerített?

Azért annyira érdekes látni, hogy itt egy kérdés és mindenki csak végigver mégegyet a kérdezőn és semmi normális válasz nem érkezik, pedig senkinek nincs köze mi történt egy másik ember életében. Empátiát oktazni kellene úgy tűnik.

Simán lehet, hogy meggyűlölted. Neki is volt több, azt írtad és pont cserbenhagy mikor te is ugyanabba a helyzetbe kerülsz. Szerintem jogos amit érzel.

Esetleg a mostani terhességed során erősödött fel az érzés? Merthát ilyenkor megváltozik a testen kívül a jellem is.

Erről beszéltetek azóta? Valami kvázi lezárása lett ennek a dolognak köztetek? Lehet még a terhességed alatt kellene ezt lezárni. A pici mellett túl sok idő nem lesz ra.

#51, #53, látom, nem értitek... amíg a Kérdező ESETLEG hibázott egy dologban (szerintem nem, de akár) addig az anya teljes magatartása hibás... honnan veszi a bátorságot egy szülő, hogy erőszakkal rátukmálja a saját gondolkodását, értékrendjét a gyerekére??? Honnan veszi a bátorságot hogy elorozza tőle a döntési jogot olyan témában, amelyben a döntés joga a gyereket illeti meg? Milyen alapon képzeli azt, hogy tulajdonaként, a törvény felett állva bánhat a gyerekével?

Szóval, amíg a Kérdező esetleg elkövetett egy hibát, anyuci teljes magatartása, hozzáállása hibás. És ez nagyon nagy kettő.

( a "most még nem érted, de majd ha felnősz, majd még hálás leszel..." szánalmas előre önfelmentő makogás többnyire nem jön be... és nem, nem a gyerekben van a hiba, ha - finoman szólva - mégse lett hálás...)