Óriási düh van bennem a mai napig saját anyám iránt! Úgy érzem, soha többet nem fogok neki megbocsátani! Jogosan érzem így, aminek az az oka, hogy anno abortuszra kényszerített?

Az az érdekes, hogy ha ugyanezt a Kérdező párja adta volna elő - aki mellesleg sokkal érintettebb a témában - a tisztelt anyapárti publikum már rég itt követelné a fejét... úgyhogy érdekes kettős mércézés folyik, ahol az anyaság, az anyai ösztön ilyen jolly-joker karakterként általános felmentő körülmény sokak szemében mindenféle kártékony meg aljas magatartásra.

Nem lehetne egyféle mércével mérni???

Szóval 16 évesen voltál először terhes.

Most 19 éves vagy, életed szerelmével vagy együtt és megint terhes vagy. És lenézed azt, aki 30 évesen is otthon él, mert nem tud elköltözni, s emellett még családot se mer alapítani, mert fél attól, hogy nem lesz meg az anyagi stabilitás.

Áruld el nekem 19 évesen milyen végzettséged van? Vagy csak összeköltözött azzal, aki felcsinált, és bízol abban, hogy ez a kapcsolat tartós lesz?

Kicsit erős lett a kettős mérce, azt senki nem vizsgálja, hogy mire reagál így vagy úgy a kérdező...

Teljesen jogosak az érzéseid az anyád iránt. Mellesleg akkor is jogosak lennének, ha azért akart volna utcára tenni, mert egy legyet tetováltattál az orrodra. Anyád itt elbukott szülőségből, különösen hogy a kialakult helyzetben is már volt szerepe.

De a saját érdekedben fontos lenne, hogy feldolgozd ezt egy neked működő pszichoterápián, ellenkező esetben pont az ellenkezője fog történni, mint amit szeretnél. Az erős gyűlölet erős érzelmi függés, ami a háttérben meghatározza gyakorlatilag az életedet. Tehát hiába szakítod meg a kapcsolatot vele, költözhetsz a világ végére is, amíg így gyűlölöd, addig bizony passzívan, de igen erősen hat rád. Valaki írta már itt a "mérgező szülő" fogalmát, van egy ilyen könyv, kb. 30 éve írta egy amcsi pszichológusnő, nagyon tanulságos, mert megmutatja, hogy ki lehet és nagyon érdemes is kijönni az irántuk érzett gyűlöletből.

Itt jelzem azoknak, akik fiatalon magukra maradnak várandósan, hogy több olyan alapítvány és otthon van, ahol pont leányanyákat segítenek (ha utcára kerülnének), továbbá vannak inkubátorok, ahova be lehet tenni a felnevelni nem kívánt újszülötteket, az iskolában lehet halasztani egy évet, még jobban is jár, aki egy évvel érettebben választ pályát, szóval van hova menni, ha a drága szülő így "bátorítja" várandós lányát.

Olvasnivaló: [link] Ahogy a cikk is írja, nem egy kirívó eset az, ha valaki középiskolás korában szexuális életet él, ne legyünk a 19. századi prüdéria szintjén.

Aki meg nem kerül nehéz helyzetbe, minek kérdezne ezen az oldalon, miben kérne segítséget? Nyilván azt éri váratlanul a dolog, aki védekezik és úgy fogan meg, ezért vannak felülreprezentálva itt, nincs ebben semmi mágia.

Hát, már a kérdés maga is arra utal, hogy a Kérdezőnek - az anyjával szemben - rendben van az etikai érzéke. Úgyhogy biztos vagyok benne, hogy jobb anya lesz, mint amilyen az ő - a gyereke ellen gátlástalanul bűncselekményt elkövető* - anyja volt.

(*bizony, a kényszerítés még mindig Btk-s tényállás

Kényszerítés

195. § Aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz, ha más bűncselekmény nem valósul meg, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.)

"Valahogy nem tudom elhinni a családban történt sok abortuszt..."

Ajjajj, ne tudd meg... gyámügyes kolléganők rendszeresen mesélték, hogy bizonyos (nem éppen kvalifikált) körökben gyakrabban járnak abortuszra, mint más fogorvoshoz...az egyik ilyen soktagú csapatra (úgy tűnik párszor kicsúszhattak az időből, ha ilyen sokan lettek...) egyenesen azt mondták, hogy a tata az egyetlen tán, akinek nem volt, de még ez sem biztos.

Fogamzásgátló-gumi drága, nőgyógyász drága (a busszal bemenni tanyáról főleg) az ab. meg ingyen van, mert annyiféle hártrányról van papírjuk, amiből már sárkányrepülő is építhető.

A pokol nem a túlvilágon van, hanem itt.