Titeket is zavart, mikor dohányzott valamelyik szülőtök?

Én a nagyszüleimre vagyok igazából kiakadva, anyámról már rég lemondtam, a halálos ágyán is azt a szt fogja szívni (unokatestvérét elvitte, a kemo meg minden alatt is vígan cigizett tovább, anya meg nagyon egyetértett vele...)

Nagypapámnak az erei vannak borzalmas állapotban, nagymamámnak sokszor tüdőgyulladása van, mindkettejüknek az orvos mondta, hogy ne cigizzenek, mama egy hétig bírta, papa addig se.

Sose fogom megérteni, hogy miért fontosabb MINDENNÉL, még az életüknél is az a szutyok.

Nekem mindkét szülőm dohányzott gyerekkoromban. Ma már csak anyukám cigizik, de apukám is dohányzott 11 éves kora óta, egy jó 30 évig minimum (ő lerakta a cigit, amikor elkezdték szigorítani az erre vonatkozó szabályokat pl. hogy hol szabad rágyújtani, és jelentősebben megemelték az árát). Apukám napi több dobozt elszívott, anyukám mostanra ráállt a napi egy dobozra. Szóval ők nem csak ilyen alkalmi dohányosok, hanem tényleg "rendesen" cigiztek, napi szinten. Viszont normálisan viselkedtek, tehát pl. nem gyújtottak rá a konyha közepén vagy nem fújták bele a füstöt másnak az arcába, megkérdezték, hogy nem zavarja-e a másikat, nem dobálták el a csikket stb.

Engem ez soha nem zavart, gyerekként számomra ez a világ egyik legtermészetesebb dolga volt, hogy a szüleim cigiznek. Tehát nekem tényleg nem volt ez sem furcsa, sem zavaró, mert ebbe születtem bele. Nyilván ahogyan felnőttem akkor már hallottam, hogy ez nem egészséges, büdös stb., ugyanakkor egészen addig bennem egyáltalán nem merült fel, hogy ezzel bármi probléma is lenne. Sőt, megmondom őszintén, hogy én gyerekként kifejezetten szerettem azt, hogy mindig kis csoportban jártak ki dohányozni (család, barátok, kollégák stb.), mert az egész olyan volt, mint valami kis titkos, bizalmas találkozó és tetszett, hogy ennek én is a része lehetek :) Én nem dohányzom, soha nem is próbáltam ki, de ez az egy dolog van, amit nagyon "irigylek" a dohányosoktól, hogy van ennek egy ilyen sajátos hangulata, ami egyfajta kapocs a dohányosok között. Ez mással nem működik ugyanígy , tehát pl. kimehetek sárgarépát rágcsálni a legjobb barátommal, de mégis más mint, amikor kimentek az udvarra és elszívtok egy cigit, megosztjátok egymással a tüzet stb. Talán még a kávézás és az alkohol jut eszembe, ami hasonló. Persze, nem azt mondom, hogy másképp nem lehet közös elfoglaltságot vagy érdeklődési kört találni vagy barátkozni, de én azt gondolom, hogy ezeknek a közös cigizéseknek van egy varázsa. Valamint én ehhez abszolút hozzászoktam, konkrétan meg sem érzem másokon a cigifüstöt, egyáltalán nem érzem, hogy mennyire büdös vagy ilyesmi.