Te mit szólnál, ha véletlenül észrevennéd, hogy a gyereked vagdossa magát?

Dühös lennék, de inkább magamra, mert a gyerekem nem bízik bennem annyira, hogy megossza velem a problémáit és ehelyett ezt a feszültséglevezetö módszert alkalmazza.

Aztán valószínűleg vele is beszélgetnék, de nem számonkérésként, nem faggatóznék, inkább csak szeretném őt biztosítani arról ha baja van szóljon, beszélgessünk, felajánlanám azt is hogy töltsünk több időt együtt. Aztán ha úgy gondolja,majd megossza velem a dolgait...

De remélem nálunk nem lesz ilyen probléma.

Hát nem biztos, hogy így reagálnék, de szerintem így kéne. Dühös lennék rá is, de legjobban magamra, és persze szomorú. Először magamtól kérdezném meg, hogy mit rontottam el, miért nem figyeltem jobban a gyerekemre. De csak akkor beszélnék vele erről, ha lenyugodtam, és átgondoltam a helyzetet. Akkor leülnék vele megkérdezném, hogy miért csinálja ezt. És hogy ez pillanatnyilag lehet, hogy megoldásnak tűnik, lehet, hogy utána jobban is érzi magát, de hosszú távon nem megoldás, sokkal jobb kibeszélni valakivel a problémákat. Mondanám, hogy velem megbeszélhet bármit, és hogy ha eddig nem is, ezentúl mindig meghallgatom, és megpróbálok segíteni, ha tudok. Felajánlanám, hogy ha akarja keresünk egy pszichológust is akár.

22/L (egy exvagdosó)

Én egy ex-vagdosó vagyok,de leírom a szüleim reakcióját,mivel véletlen tudták meg.

Először még komolyan vették,később -hiába mondtam,hogy nekem ez szinte kényszer,hiába rejtegettem előlük- ígyis azt kaptam meg,hogy manipulálni,meg sokkban akarom tartani a családot. 17/L