Igaza van anyukámnak, ne költsem másét?
A párommal élek, korábban mindketten dolgoztunk, én utólag közös megegyezéssel visszamentem tanulni nappalira. Mellette diákmunkázok, ha épp úgy jön ki, de az nem hoz sokat, épphogy a kötelező kiadások kijönnek belőle (bérlet, élelmiszer), apró ahhoz képest, amit a párom keres.
Tartósan felvetetni magam a múlt félévben problémás volt az órarendem miatt (csak hétvégéket tudtam volna vállalni, azt meg a párom nem akarta), így alkalmilag mentem, ha épp hívtak, legutóbb januárban.
Anyuval mindent megbeszélünk, ha épp veszek valamit, azt is el szoktam mondani. Nem vagyok az a vásárolgatós, plázajárós típus, viszont szeretem a szép dolgokat, leginkább az egyberuhákat.
Jelenleg van körülbelül 20 ilyen ruhám, de ha látok egy szépet olcsón, többnyire megveszem.
Amiről úgy ítélem, nincs rá szükségem, eladom, ezzel jön be valamennyi, de azért nem fedez mindent, amit veszek magamnak.
Ebben a hónapban vettem egy sportcipőt, egy szandált, egy egyberuhát, kis kiegészítőket, illetve kozmetikumokat.
Anyukám viszont sokszor szóvá teszi, megvárnak azok a szép holmik, ha lediplomáztam, nem ér véget az élet 25 felett sem, minek szórni más pénzét. Amit elköltenék magamra, tegyem félre, hátha jön majd valami, amire szükség lesz, aztán meg majd mintha találnánk.
Spóroljak, jobban járok hosszútávon.
Nincsenek anyagi gondjaink, illetve van megtakarításunk, ami közös (még én is tettem bele anno, mikor dolgoztam).
Mi a fenének van szükség 20 lenge ruhácskára, meg február közepén új szandálra?
Ha lenne pénzed is ostobaság lenne, így meg igaza van anyudnak. Eleve kevés van, illene megtanulni spórolni.
Írtam fentebb is, több, mint 4 évet dolgoztam, a ruháim nagyrésze még ebből az időből van.
Szandált meg azért vettem, mert megadta magát a régi még tavaly nyáron, de ha megvárom a nyarat, akkor lehet, már nem lesz, vagy nem lesz olcsón. Kiadtam rá komoly 3000Ft-t...
Énis együtt élek a párommal, 22 évesen, mérnöknek tanulok. Per pillanat az ösztöndíjat leszámítva 0 keresetem van, a szüleim támogatnak otthonról. Párom egyidős velem de most dolgozik mesterképzés előtt. A fizetésének az egészét félre tudja rakni, ugyanis őt is támogatják otthonról, mert bőven megtehetik.
Tisztában vagyok vele ,hogy milyen kiváltságos helyzetben vagyunk, azonban nem vagyok hajlandó rosszul érezni magamat a miatt, hogy mások per pillanat eltartanak. Tanulok, ahogy Te is, rengeteget, külön szemináriumokra és szakmai táborokba, meg önkénteskedni járok.
Becsülöm azokat akik önmagukat tartják el egyetem mellett, tudom ,hogy mekkora munka mert énis megtettem az egyetem első két éve alatt ,mert nem akartam támogatást elfogadni másoktól, hogy megmutassam magamnak ,hogy képes vagyok rá.
Egy idegösszeroppanás után rájöttem h nem éri meg. Néha eldolgozgatok még ígyis egy, egy hétvégét, de nem számottevő összegért.
Tehát őszintén, ha szűkösen vagytok, gondold át jobban picit mi az amire tényleg szükséged van, viszont ha az nem jelent gondod a párodnak, hogy havi pár pár ezer forintot elköltessz olyan dolgokra amik örömet okoznak neked, nem látom a problémát. Szerintme ülj le vele és beszéld meg , hogy ő ezt , hogy látja, és ne a besavanyodott , a szomszéd lova is dögöljön meg típusú emberek véleménye alapján éld az életed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!