Igaza van anyukámnak, ne költsem másét?
A párommal élek, korábban mindketten dolgoztunk, én utólag közös megegyezéssel visszamentem tanulni nappalira. Mellette diákmunkázok, ha épp úgy jön ki, de az nem hoz sokat, épphogy a kötelező kiadások kijönnek belőle (bérlet, élelmiszer), apró ahhoz képest, amit a párom keres.
Tartósan felvetetni magam a múlt félévben problémás volt az órarendem miatt (csak hétvégéket tudtam volna vállalni, azt meg a párom nem akarta), így alkalmilag mentem, ha épp hívtak, legutóbb januárban.
Anyuval mindent megbeszélünk, ha épp veszek valamit, azt is el szoktam mondani. Nem vagyok az a vásárolgatós, plázajárós típus, viszont szeretem a szép dolgokat, leginkább az egyberuhákat.
Jelenleg van körülbelül 20 ilyen ruhám, de ha látok egy szépet olcsón, többnyire megveszem.
Amiről úgy ítélem, nincs rá szükségem, eladom, ezzel jön be valamennyi, de azért nem fedez mindent, amit veszek magamnak.
Ebben a hónapban vettem egy sportcipőt, egy szandált, egy egyberuhát, kis kiegészítőket, illetve kozmetikumokat.
Anyukám viszont sokszor szóvá teszi, megvárnak azok a szép holmik, ha lediplomáztam, nem ér véget az élet 25 felett sem, minek szórni más pénzét. Amit elköltenék magamra, tegyem félre, hátha jön majd valami, amire szükség lesz, aztán meg majd mintha találnánk.
Spóroljak, jobban járok hosszútávon.
Nincsenek anyagi gondjaink, illetve van megtakarításunk, ami közös (még én is tettem bele anno, mikor dolgoztam).
Én biztos nem tudnám ezt csinálni. Ha épp van elég keresetem, meg úgy állok anyagilag akkor költök magamra, ha nem, akkor nem. Akkor sem, ha nagyon vágyom az adott dologra, és akkor sem, ha annyira olcsó hogy a h.lyének is megéri. Ez hozzátartozik a felnőtt léthez, sokszor nemet kell mondani saját magunknak. Még ha a párom úgy vágná hozzám a pénzt, hogy márpedig ezt most költsem magamra, akkor sem lennék képes rá.
Viszont úgy gondolom hogy ez mindenkinek a magánügye, ha neked ez így belefér, akkor ne engedd hogy anyukád vagy bárki más mondja meg hogy mit és hogy kéne tenned.
Nem lenne gyomrom hozzá.
A te helyedben rohadtul hálás lennék a páromnak, hogy eltart, amíg én tanulok, és nem szórnám a pénzét felesleges dolgokra. (Ez nem azt jelenti, hogy a SZÜKSÉGES dolgokat nem venném meg, de egy 21. ruha nem ez a kategória, akármennyibe is kerül.)
Férfi vagyok, egy FÉRFInél ALAP, hogy anyagilag IS, támogassa a nőjét!
Ráadásul itt a nő tanul, azaz építi a remélhetőleg közös jövőjüket, azaz a közös bevételi lehetőségeket!
Aki szerint az ilyen lány aranyásó, az csóró pasi vagy irígykedő lány!
"Igaza van anyukámnak, ne költsem másét?"
Anyukád talán azért aggódik, mert bölcsen tudja, hogy az esetek többségében az hogy valaki állja a czehet oda vezet, hogy az ember lekötelezettnek érzi magát, és másképp kompenzál, emiatt alkalmasint lenyel egy-két békát (előbb-utóbb).
Nem lehet persze általánosítani, de jó eséllyel tényleg jobban jársz, ha büszke vagy és inkább félreteszed a zsebpénzt, mondjuk a közös jövőtökre gyűjtve.
Tedd fel a kérdést magadnak:
Ez így neked jó? És a párodnak is jó?
Ha igen a válasz, akkor nincs több tennivalód.
Nem kell magyarázkodndod. A te életed, a te döntésed.
10es, miért? Hallottál már olyanról hogy megtakarítás? Nos, én sosem kényszerülnék arra hogy kitartsanak, megoldanám magamnak.
Azzal nincs gond ha 1-2 hónapig a másik fizet míg munkát talál a párja, de ne neki kelljen már állni a 20. ruhát meg a ki tudja hányadik lábbelit csak mert olyan cuki de igazából nincs rá szükség...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!