Hogyan oldják meg felnőtt gyermekeitek a lakhatást?

A gyermekeim már jócskán felnőttek, az egyik 29 éves, a másik 27. Hatalmas megpróbáltatás nekik a lakhatás megoldása és néha úgy érzem, ebben én is felelős vagyok, illetve mintha éreztetnék velem.

Az egyik egy nagyvárosban van, a másik külföldön több éve, mindkettő párkapcsolatban és mindkettő albérletben. Hatalmas összegeket fizetnek ki és az erőfeszítéseik ellenére sem sokat tudnak félretenni. Napi téma náluk a lakhatás gondja, ami nagyon rossz érzéssel tölt el, mert szeretem őket.

Az apjukkal külön váltunk pár éve, akkor egy másfél szobás lakásba költöztem, ott nem férnek el és nem is akarnak abba a városba jönni, ahol én lakom. A diploma megszerzéséig mindkettőjüket eltartottuk, az egyiknek már akkor is albérletet kellett fizetni, sajnos minden pénzünk ráment és hát a válás sem volt egy fáklyásmenet. A saját lakásom hitelét csak két éve bírtam kifizetni 50+ évesen. Mostanra jutottam el odáig, hogy nagyon kevés pénzzel tudom támogatni őket havonta, de ez csak csepp a tengerben.

Sajnos mindketten humán beállítottságúak, bölcsész diplomával, ami manapság nem igazán piacképes. Próbálkoznak képzésekkel, jobb munkahelyekkel, de a mai lakásárak mellett ez nem sokat javít a helyzeten.

Ti mennyiben teszitek felelőssé a szülőket, hogy képtelenek voltak nektek legalább az önerő árát összegyűjteni egy lakáshoz, vagy jobb élethez?