Hogyan oldják meg felnőtt gyermekeitek a lakhatást?
A gyermekeim már jócskán felnőttek, az egyik 29 éves, a másik 27. Hatalmas megpróbáltatás nekik a lakhatás megoldása és néha úgy érzem, ebben én is felelős vagyok, illetve mintha éreztetnék velem.
Az egyik egy nagyvárosban van, a másik külföldön több éve, mindkettő párkapcsolatban és mindkettő albérletben. Hatalmas összegeket fizetnek ki és az erőfeszítéseik ellenére sem sokat tudnak félretenni. Napi téma náluk a lakhatás gondja, ami nagyon rossz érzéssel tölt el, mert szeretem őket.
Az apjukkal külön váltunk pár éve, akkor egy másfél szobás lakásba költöztem, ott nem férnek el és nem is akarnak abba a városba jönni, ahol én lakom. A diploma megszerzéséig mindkettőjüket eltartottuk, az egyiknek már akkor is albérletet kellett fizetni, sajnos minden pénzünk ráment és hát a válás sem volt egy fáklyásmenet. A saját lakásom hitelét csak két éve bírtam kifizetni 50+ évesen. Mostanra jutottam el odáig, hogy nagyon kevés pénzzel tudom támogatni őket havonta, de ez csak csepp a tengerben.
Sajnos mindketten humán beállítottságúak, bölcsész diplomával, ami manapság nem igazán piacképes. Próbálkoznak képzésekkel, jobb munkahelyekkel, de a mai lakásárak mellett ez nem sokat javít a helyzeten.
Ti mennyiben teszitek felelőssé a szülőket, hogy képtelenek voltak nektek legalább az önerő árát összegyűjteni egy lakáshoz, vagy jobb élethez?
válasza: válasza:Még nem felnőttek. Mi is most tudjuk le a hitelt, végre könnyebb lesz az életünk. 16 éves a legnagyobb, 2 év és megy fősulira. Mikor ő végez, akkor megy a középső, és újabb 5 év múlva a legkisebb. Tehát a következő 15 évben a tanulásban támogatjuk őket.
Addigra a legnagyobb 31 lesz.
Persze, én is örülnék, ha csak kedv kérdése lenne, hogy veszek-e nekik lakást. De nem így van.
Mi ez a köztes generáció vagyunk: nekünk is volt már olyan évfolyamtarsunk, akinek a szülei mindent a se.gge alá tettek. Akik a szülei vállalkozásában dolgoznak gimi óta. De még sokan vagyunk, akiket a "panelproli" szülei csak elviekben tudtak támogatni, és iskola mellett már dolgozni kellett.
Egyre nehezebb lakást venni. Mindenkinek.
Másészt: ők tesznek már félre a gyerekeiknek? Mert nekik se lesz ám meg a rávaló 5 év alatt! Ha nem, akkor nincs mit felhánytorgatni.
válasza: válasza: válasza:28 vagyok. Ismerősi körben csak azoknak van saját háza, ahol örököltek nagyszülőktől vagy a szülők beszálltak - vagy az önerővel, vagy többel. Másképp ez nem megy manapság.
Mi is albérletben nyomorgunk, félretenni esélyünk sincs, családra, saját otthonra esélyünk sincs.
Összetenném a két kezem, ha lenne valahonnan önerőnk, a hitel nem érdekelne, az se lehet több, mint az albérlet. De nincs. Kilátástalan az élet.
Igen, én is elbacctam anno, mert szociális diplomám van - hivatást választottam. Elrontottam. Már nem dolgozom a szakmámban, mert annyiból még az albérlet sem ment. De átképezni magam is pénz lenne, ami nincs - így soha nem jutok előre. Párt is "rosszul" választottam (értsd jól), mert ő is ugyanolyan, ha nem rosszabb körülmények közül származik. Így együtt nyomorgunk, jövőkép nélkül.
Utóbbit csak azért írom, mert a húgom pl 22 évesen azért teheti meg, hogy 150 nmes házban lakjon és gyereket szüljön, mert a párja olyan családból származik, hogy megkapták otthonról az önerőt és még többet. Szóval ott is az igaz, hogy a szülők miatt van csak, csak ugye a másik oldalról.
16-osnak! Igen, mindkettőnek a párja ugyanolyan csóró, mint az én gyerekeim, ezért is nehezebb.
Még annyit, hogy mindkét gyermekemnek van Lakástakarékja maximális összeggel, az egyiknek kettő is, a külföldön élőnek az én nevemen, ezt segítek nekik fizetni.
válasza:Ne hibáztasd magad!
Szerintem ami egy szülőtől elvárható manapság ezen a téren, az max. az, hogy ne kérjen a rezsiért pénzt (de a gyerek az étkezésbe szálljon be), és hagyja, hogy a gyereke otthon maradjon, amíg félretesz min. egy önerőre valót.
Nálunk egy úgy van, hogy 2 generációs megoldásban (külön lakószinten) anyámmal lakom, mindkettőnk magasabb színvonalat engedhet így meg, a kölcsönös segítségről nem is szólva. Én segítek a kert és a lakás karban tartásában, időnként vásárolok, ügyeket intézek; anyám hétvégén ebédet főz, néha ő vásárol, és gondoskodik a kutyámról, amíg napközben nem vagyok itthon (illetve amíg a kutya kölyök volt, rengeteget segített pl. a szobatisztaságra nevelésben)
A fizetésemből albérletben nem tudtam volna eleget gyűjteni arra, hogy lakás legyen belőle.
válasza:15!
Szép történet. Pláne a végkövetkeztetésed: "Szerintem a gyereknek is nagyban ki kell vennie a részét, és kompromisszumokat kötni, ha saját lakást szeretne." Kar, hogy te pont nem így tettél. A szüleid kötöttek kompromisszumot, leginkább apád. Te csak kihasználtad őket. Kutya a szülők lakásába, amikor az egyik nem szereti, plusz még a partnered is a nyakukra.... Hát, nem vagy piskóta, ellenben rendkívül büszke vagy magadra, érthetetlen miért.
válasza:Az én szüleim nem tehették meg hogy lakására avagy bármire pénzt rákjának félre nekünk, volt saját lakásuk egy siralmas fizetésük, ez arra volt elég hogy minden nap volt étel az asztalon, tiszta ruhába jártunk, és ami kellet meg volt, a telefonért "luxus cikkekért" már nekünk kellett meg dolgozni, ezzel szerintem semmi baj nem volt, ez jutott ezzel kell érvényesülni.
Nem hibáztatom a szüleim hisz ők amit tudtak,bírtak megtették.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!