Hogyan oldják meg felnőtt gyermekeitek a lakhatást?

Gyermek oldalról tudok erre válaszolni. Soha a büdös életben nem bocsájtanám meg a szüleimnek, ha 30 évesen pénzt akarnának alám rakni. Összeteszem a két kezem, hogy önállóságra neveltek és nem ők akarták a jövőmet pénzelni. Ezzel megtanították nekem, hogy hogyan érjem el egyedül amire szükségem van. Sajnos mindig azoknál látom ezeket a problémákat, akik agyon lettek babusgatva. Nekem nem igazán okozott soha gondot sem az albérlet fizetés, sem a lakhatás megoldása, pedig a szüleim 18 éves korom óta nem támogatnak. Nem volt elég a pénz, váltottam munkahelyet. Nem voltam elégedett a pozíciómmal, fáradságos munkával megmutattam, hogy magasabb pozícióban is megállom a helyem. És örülök, hogy nem voltam babusgatva, mert így magamnak is meg tudom ezeket teremteni. Pedig nekem is "alibi" diplomám van, marketinges vagyok.

Az egyetlen amit elrontottál az az, hogy későn engedted el a kezüket. Egy 30 éves ember ne a szülei által biztosított körülményeket élvezze, és ne anyuka apuka pénzéből boldoguljon.

Kedves Kérdező!

Úgy gondolom, hogy szülőként a lehető legtöbbet megtettél a gyerekeidért, amit csak tehettél.

Ki a felelős a lakhatási és megélhetési problémáikért? Hát ők. Amit tudtál, azt megadtad nekik, ha tudtál volna többet adni, akkor megteszed. Leírásod alapján úgy gondolom, jobban élnek, mint te. Ha ők jobb megélhetést akarnak, tegyenek érte. Felnőtt emberek! Igen, itthon nagyon sok munkáltató sértést ad, nem fizetést a munkáért. Nem mondom, hogy el lehet menni, mert ez az otthonunk. De ha mindenképp felelősöket keresel, csak szólok: semmit nem érsz vele. Attól nem oldódik meg a probléma, hogy bűnbakot keresgélünk és találunk.

Tizenévesen elköltöztem a szüleimtől problémák miatt. Ma 40+ vagyok, albérletben. A munkáltatóm nem volt sosem hajlandó normális bért adni a munkámért, ami nem minimum volt. Ki a felelős ezért? Hát részben én. Fogtam magam, és aki nem becsült meg, azt ott hagytam. Nem mondom, hogy ma jól élek, de haladok előre. Nem nyivákolok. Megteszem, amit tudok. De nem fogom az elhunyt szüleimet okolni azért, amit tulajdonképp nem hagytak rám. Még akkor sem, ha igazam lenne. Nem oldja meg a problémámat. Előre nézek, nem hátra. Mert előre akarok haladni, nem hátra.

Nincsenek gyerekeim. A húgomnak sem. Nem értünk rá... Na és ezért ki a felelős? Hát nem mindegy?

Anyam 4 gyereket nevelt egyedul

Asszem nem volt elvarhato h anyagilag ilyen mertekbe segitsen nekunk. Masban nagyon sokat segitett. Pl gyerek vigyazas

En most 3 gyerekkel maradtam egyedul a valasomra rament az osszes megtakaritasom 0rol epitem fel az eletunk

Nem hinnem h ossze tudnek hozzni 3 lakast a gyerekenek es szerencsere nem is varjak el tolem ezt

Nekünk 3 felnőtt gyerekünk van, mindegyik családos.

Sajnos mi sem tudtuk őket anyagilag támogatni, mert munkanélküliség, siralmas fizetés,stb.minket is visszafogott utóbbi időben már.

Mi amit tudtunk nekik adni:jó gyermekkoruk volt, mindent megkaptak amit szerettek,sokat kirándultunk, üdültünk velük,sokat volt együtt a család.És mindegyik tanulhatott amit akart, ezt is tudtuk még anyagilag támogatni, és amíg másik városban tanultak, albérletet is tudtunk fizetni nekik.Amikor már dolgoztak, onnantól nem kellett támogatni őket, de nem is tudtuk volna, mert egészségi állapotunk is megromlott.

Egyik gyerekünk Fundamentát gyűjtöttek, meg 10 évig nem lett gyerekük, addig gyűjtötték a pénzt lakásra, önerőre.Utána vettek fel hitelt, és megvettek egy kis házat, amit folyamatosan ahogy van rá pénzük, felújítgatnak.Van már 2 gyerek, de még így is tudnak félretenni.

Másik gyerek is így kezdték, talán mostanra összejön nekik a pénz, és kapnak hitelt lakásvásárlásra.

Harmadik gyerek még albérletben lakik, de nyárra-őszre tervezi ő is, egy kis lakást venni hitelre.

Persze a hitelhez önerő kell, amit össze kell gyűjteni.Gyűjteni csak úgy tudnak, ha bizonyos dolgokon spórolnak, nem adnak ki pénzt rá.

De meg lehet csinálni.Bár diplomások, de nem keresnek sokat.Viszont nagyon beosztják a pénzt.

Nem várnak el segítséget, sőt folyton ők akarnak nekünk adni, mert elromlottak a körülményeink.

Szerintem egyáltalán nem a te felelősséged lett volna félretenni 10-15 milliót - kétszer. Nem mindenki teheti ezt meg, én is pár hónapja, 22 évesen nyitottam meg a lakástakarék pénztáramat (bár ez nem opció már sajnos) aztán ezzel indulok útnak. Ők miért nem tettek félre majd 30 évesen? Egyetem mellett van lehetőség tanulni, nekik kellett volna erre gondolni. Továbbá versenyképes diplomát szerezni. Én is szívesen tanultam volna valami bölcsész szakon, de a műszaki jobban kifizetődő, akármennyire is szenvedősebb.

Ne emészd magadat, nem a te hibád. Nagyfiúk/lányok már. Tényleg rettentően nehéz már manapság lakhatást találni, szervezni, nem olyan mint régen, de egy jó diplomával (pl mérnök informatikus, gazdaság informatikus) 3-400 000 -t lehet keresni, nem 150 ezret. Erre előre kellett volna sajnos gondolniuk.

Az én szüleim is csak az elmúlt években tudtak félretenni, de még ott van a lakáshitel, stb. Sose merném picit sem éreztetni, hogy nem tettek meg mindent értem. És ők egyetem alatt sem tartottak már el.

Remélem megoldódik majd valahogy, te pedig ne érezd magadat rosszul. Felnevelted őket, iskoláztattad, sokan egyetemig nem jutnak el, de te ezt is megcsináltad. Közben is eltartottad őket, és még most is próbálsz segíteni. Jó szülő vagy, de senki sem várhatja el, hogy 5-10-15 millió/fő Ftot tegyél félre.