Mèrt ilyen az apám? Vagy velem van a gond?

Bizonyára magad is rájöttél, csak nem jön mindjárt a megoldás, de igyekezz mihamarább önállósulni: ismerkedj egy lánnyal és főleg - legyen munkád!

Sok sikert!

25 éves vagy. Ha nincs kenyér, akkor fogod magad és elmész boltba.

30 perc fürdes valóban sok. 30 percig folyatod a vizet???

És mi lett édesanyád lakásával? Azt nem te örökölted? Apáddal nem is tartottad a kapcsolatot? Gondold el, te egy felnőtt ember vagy, más ilyenkor már önálló életet él, saját családja van. Te meg beestél szinte idegenként egy házaspár otthonába, hogy itt vagyok, megjöttem, itt fogok lakni, ja és pénz is kéne.

Hát nem csodálkozom, hogy nincsenek elolvadva. Apádtól sem szép, hogy nem törődött veled, de ezt 25 évesen már ne is várd el.

10 perc borotválkozással elég, nem fél óráig ereszteni a drága vizet.

Azért mert anyukád meghalt , nem elveszteni kell a munkát hanem még kétszer annyit dolgozni.

Az hogy sírsz az nem megoldás.

Örök igazság hogy a gazda mondja meg, írja elő a napirendet.

Ha valakinek nem tetszik, tehet róla.

És a lakás, amiben 25 évig laktál? Azzal mi lett?

Nagyszülők, rokonok?

Apádra kicsi korodban sem számíthattál, amikor pedig szükséged lett volna rá. Ne várd tőle, h most örüljön egy óriáscsecsemőnek!

Én imádom a gyerekeimet, de remélem h 25 évesen már nem itthon fognak lakni.

Ha tényleg nem tudsz külön költözni adj bele a közösbe!

De a végső megoldás, h a saját labdára állsz!

Valaki írta, h keress párt magadnak, igaza van ketten könnyebb.

Segítek!

Vonulj be!

Sereg vagy rendőrség. Meló, lakás, kaja,...