Mit tehetnék a szüleimmel való kapcsolattal? Egyáltalán van még mit tenni?

Sajnos itt a gyk-n sok sérült gyerek, fiatal írását olvasni. Tényleg ritka lenne a normális családmodell? Ez magyar népbetegség vagy mi? Tényleg nem értem.

Elnézést, ha hosszó lesz, de ki kell fejtenem valahogy, hogy mi vezetett oda, ahol most tartunk.

Egyke gyerek vagyok. Szüleim a 80-as években felépítettek egy nagy családi házat, ennyi, amit össze tudtak hozni. Apámnak jó szakmája volt, anyám is dolgozott, de apám nem használta ki a rendszervátás utáni 90-es évek adta lehetőségeket, ami által és a szakmája által milliókat hozó vállalkozása lehetett volna, ehelyett inkább a kocsmákat látogatta és hol dolgozott, hol nem. Anya dolgozott stabil munkahelyen. Apám egy agresszív ember. Duci kislány voltam, emiatt folyton megalázott. Úgy nevelt, hogy kövér vagy, senkinek sem kellesz stb. Hülye, semmirevaló taknyos vagy. Anyámat folyton alázta, néha el is tángálta. Anyám is klasszul nevelt: majd lesz egy hülye férjed és lefogysz, ez volt a kamasz nevelése. Félénk és nagyon gátlásos gyerek voltam. Húsz éves koromra egész csinos voltam, de rondának láttam magam, emiatt párkapcsolatot sem voltam képes kialakítani jó sokáig. Otthonról a tarthatatlan állapotok miatt korán leléptem. nem volt kedvem ahhoz, hogy nézzem azt, hogy apám csicskása anyám, mert még egy pohár vízért sem képes felkelni magának, egy gaytát sem tud elővenni, mellette előszeretettel aláz engem, meg is vert. Anyám mindezt végig nézte és nem tett semmit, SOHA nem védett meg!

Egyetemre mentem, felvettem diákhitelt és dolgoztam mellette, szobát béreltem, lakótársaim voltak, csakhogy ne kelljen otthon laknom. Hála Istennek megismertem a férjemet, aki egy remek ember, és kihúzott a szarból. Ketten együtt építettünk fel egy életet, szép gyerekeink lettek a nulláról. Csórók voltunk, mikor megismerkedtünk egy egy bőrönd ruhával cuccoltunk össze.

Annak ellenére, hogy egyke egyereke voltam és szüleimnek jó szakmája volt a nagy üres fenekemmel indítottak útnak az életbe. Persze tudom, hogy nem elvárható, hogy toljanak alám egy lakást meg hasonlók, de, ha apám aa kocsma helyett más dolgokon agyal ezt simán megtehették volna, de nem tették.

Mióta anya lettem vált igazán érthetővé, hogy a szüleim mit műveltek velem és dühöt érzek anyámmal szemben, mert soha nem védett meg. Kislányaim vannak, ha ezt a férjem megtenné, nem hagynám! Foggal körömmel védeném őket és a kis leküket. Nem győzöm plántálni beléjük az önbizalmat, lehet túlzásba is viszem...csak nagyon féltem őket, nehogy önbialom hiányosok legyenek. Azt szeretném, ha világosan látnák az értékeiket.

Anya a sok sok év apám mellett töltött idő alatt egy idegroncs lett, egy bólogató kutya, egy cseléd, egy szolga. Sajnos minden nap iszik és Xanaxot tol mellé, emellett 50 kiló mindössze.

Gyakran összeveszünk, mert nem tudom megállni szó nélkül az ész nélküli monológokat. Pl: Jól teszi a miniszterelnök, hogy bezárat minden ellenzéki orgánumot vagy legalábbis törekszik rá. persze, hogy felmegy az agyvizem. Anya, - mondom: Azt szeretnéd, hogy az unokáid egy olyan rendszerben nőjenek fel, ahol nincs hangja semminek, ami nem NER azonos? Azt szeretné... Megszállott Fideszes és hatalmas nagy ökörségeket hord össze, én meg nem vagyok más mint egy agyatlan kommunista, ez a válasza mindenre.

és ilyenkor persze előjön, hogy hálátlan disznó vagyok, nem érdemlek semmit az örökségből, nem is örökölök semmit stb. Ezt igazából nem tudom elképzelni, hogy érti. Soha nem volt velem gondjuk. Tini koromban nem hoztam haza mindeféle kétes alakokat, tanulással foglalkoztam. Aztán elmentem egyetemre és közben is eltartottam magam. Addig kellett eltartaniuk, amíg kötelező volt 18-19 éves koromig.

Sajnos a kapcsolatunk nagyon mélyre süllyedt. Mégis úgy gondolom, hogy nem tehetem meg, hogy sz.rok a fejükre, mert én vagyok az egyetlen közeli hozzátartozójuk.

Ja, férjemet is utálják, pedig egy remek családapa, remek ember. Anyósomat gyűlöli, mindig azt hajtja, ha valami problémája van, hogy nekem anyósom a valaki, költöztessem magamhoz meg hasonlók. Annak idején anyósomtól kaptunk egy nagyobb összeget, hogy meglegyen az önerőnk a családi házhoz.

Nagyon bánt, hogy a szüleim szinte utálnak, holott soha nem voltam problámás gyerekük. Hogy a miniszterelnök nagyobb becsben van tartva, mint az egyszem lányuk.

Igazából azt nem értem, minek kellett anyámnak gyerek. Minek? HA hagyta, hogy úgy nőljön fel, ahogy én?

A kapcsolata pedig apámmal beteges. szerintem fél tőle és úgy próbál kedveskedni neki, hogy engem becsmérel.

Köszönöm, akinek volt türelme elolvasni és még válaszol is.