Mit tehetnék a szüleimmel való kapcsolattal? Egyáltalán van még mit tenni?
Sajnos itt a gyk-n sok sérült gyerek, fiatal írását olvasni. Tényleg ritka lenne a normális családmodell? Ez magyar népbetegség vagy mi? Tényleg nem értem.
Elnézést, ha hosszó lesz, de ki kell fejtenem valahogy, hogy mi vezetett oda, ahol most tartunk.
Egyke gyerek vagyok. Szüleim a 80-as években felépítettek egy nagy családi házat, ennyi, amit össze tudtak hozni. Apámnak jó szakmája volt, anyám is dolgozott, de apám nem használta ki a rendszervátás utáni 90-es évek adta lehetőségeket, ami által és a szakmája által milliókat hozó vállalkozása lehetett volna, ehelyett inkább a kocsmákat látogatta és hol dolgozott, hol nem. Anya dolgozott stabil munkahelyen. Apám egy agresszív ember. Duci kislány voltam, emiatt folyton megalázott. Úgy nevelt, hogy kövér vagy, senkinek sem kellesz stb. Hülye, semmirevaló taknyos vagy. Anyámat folyton alázta, néha el is tángálta. Anyám is klasszul nevelt: majd lesz egy hülye férjed és lefogysz, ez volt a kamasz nevelése. Félénk és nagyon gátlásos gyerek voltam. Húsz éves koromra egész csinos voltam, de rondának láttam magam, emiatt párkapcsolatot sem voltam képes kialakítani jó sokáig. Otthonról a tarthatatlan állapotok miatt korán leléptem. nem volt kedvem ahhoz, hogy nézzem azt, hogy apám csicskása anyám, mert még egy pohár vízért sem képes felkelni magának, egy gaytát sem tud elővenni, mellette előszeretettel aláz engem, meg is vert. Anyám mindezt végig nézte és nem tett semmit, SOHA nem védett meg!
Egyetemre mentem, felvettem diákhitelt és dolgoztam mellette, szobát béreltem, lakótársaim voltak, csakhogy ne kelljen otthon laknom. Hála Istennek megismertem a férjemet, aki egy remek ember, és kihúzott a szarból. Ketten együtt építettünk fel egy életet, szép gyerekeink lettek a nulláról. Csórók voltunk, mikor megismerkedtünk egy egy bőrönd ruhával cuccoltunk össze.
Annak ellenére, hogy egyke egyereke voltam és szüleimnek jó szakmája volt a nagy üres fenekemmel indítottak útnak az életbe. Persze tudom, hogy nem elvárható, hogy toljanak alám egy lakást meg hasonlók, de, ha apám aa kocsma helyett más dolgokon agyal ezt simán megtehették volna, de nem tették.
Mióta anya lettem vált igazán érthetővé, hogy a szüleim mit műveltek velem és dühöt érzek anyámmal szemben, mert soha nem védett meg. Kislányaim vannak, ha ezt a férjem megtenné, nem hagynám! Foggal körömmel védeném őket és a kis leküket. Nem győzöm plántálni beléjük az önbizalmat, lehet túlzásba is viszem...csak nagyon féltem őket, nehogy önbialom hiányosok legyenek. Azt szeretném, ha világosan látnák az értékeiket.
Anya a sok sok év apám mellett töltött idő alatt egy idegroncs lett, egy bólogató kutya, egy cseléd, egy szolga. Sajnos minden nap iszik és Xanaxot tol mellé, emellett 50 kiló mindössze.
Gyakran összeveszünk, mert nem tudom megállni szó nélkül az ész nélküli monológokat. Pl: Jól teszi a miniszterelnök, hogy bezárat minden ellenzéki orgánumot vagy legalábbis törekszik rá. persze, hogy felmegy az agyvizem. Anya, - mondom: Azt szeretnéd, hogy az unokáid egy olyan rendszerben nőjenek fel, ahol nincs hangja semminek, ami nem NER azonos? Azt szeretné... Megszállott Fideszes és hatalmas nagy ökörségeket hord össze, én meg nem vagyok más mint egy agyatlan kommunista, ez a válasza mindenre.
és ilyenkor persze előjön, hogy hálátlan disznó vagyok, nem érdemlek semmit az örökségből, nem is örökölök semmit stb. Ezt igazából nem tudom elképzelni, hogy érti. Soha nem volt velem gondjuk. Tini koromban nem hoztam haza mindeféle kétes alakokat, tanulással foglalkoztam. Aztán elmentem egyetemre és közben is eltartottam magam. Addig kellett eltartaniuk, amíg kötelező volt 18-19 éves koromig.
Sajnos a kapcsolatunk nagyon mélyre süllyedt. Mégis úgy gondolom, hogy nem tehetem meg, hogy sz.rok a fejükre, mert én vagyok az egyetlen közeli hozzátartozójuk.
Ja, férjemet is utálják, pedig egy remek családapa, remek ember. Anyósomat gyűlöli, mindig azt hajtja, ha valami problémája van, hogy nekem anyósom a valaki, költöztessem magamhoz meg hasonlók. Annak idején anyósomtól kaptunk egy nagyobb összeget, hogy meglegyen az önerőnk a családi házhoz.
Nagyon bánt, hogy a szüleim szinte utálnak, holott soha nem voltam problámás gyerekük. Hogy a miniszterelnök nagyobb becsben van tartva, mint az egyszem lányuk.
Igazából azt nem értem, minek kellett anyámnak gyerek. Minek? HA hagyta, hogy úgy nőljön fel, ahogy én?
A kapcsolata pedig apámmal beteges. szerintem fél tőle és úgy próbál kedveskedni neki, hogy engem becsmérel.
Köszönöm, akinek volt türelme elolvasni és még válaszol is.
válasza: válasza:El kell engedni és kiiktatni az életedből.
Nem ennyire durvan, de nálunk is ez volt. 45 múltam, anyám a szokásos dumát nyomta, megszakítottam vele minden kapcsolatot. 1,5 évig nem beszéltünk. Aztán lassan ő kezdett közeledni, bocsánatot kért. Jól esett. Nem tudok 100% nyitott lenni vele még mert nem tudok bízni benne 100% hogy ez igy marad, de sokat változott.
Amíg ő nem jön feléd és nem kér bocsánatot azért amit tett, addig ne is találkozzatok, ne beszéljetek
válasza: válasza:Szomoru volt ezt olvasni. En nagycsaladban nottem fel szereto szulokkel, el se tudom kepzelni, milyen lehetett neked.
En bizonyara megszakitanek veluk minden kapcsolatot, felejuk sem neznek- persze megertem, ezt mennyire nehez lenne megtenni.
válasza:TEENDŐ: A szüleiddel való kapcsolatot korlátozni érdemes olyan szintre és módon, hogy az téged vagy a gyerekeidet ne károsítsa.
MERT: A szüleid önmagukra és a veled való kapcsolatra nagyon káros viselkdési mintákat követnek. A szüleid életkorában ez már nagyon berögzült. A megváltoztatáshoz az érintettek nagy akarata kell (nincs és ésszerűen nem is lesz már) és rengeteg idő, urambocsá pénz (a pszichoterápia miatt kell). Erre a gyereknevelés és a családod élete mellett ésszerűen nem lesz kereted. A szüleid felé a leírtak alapján hálával nem tartozol, ne legyen lelkiismeretfurdalásod. Ha ennek ellenére mégis, akkor ezt érdemes pszichoterápia keretében kezelni. Ha bántanak, udvariasan mondd el, hogy az neked rosszul esik. Ha nem fejezik be, vonulj ki (pl. menj haza). A velük való kommunikációra felkészülni is megérhet egy rövid terápiát.
válasza:Én ezek után évente egyszer mennék el hozzájuk, azonkívül nem foglalkoznék velük.
Az örökségből csak akkor lehet gyermeket kizárni , ha a gyermek bűncselekményt követett el, vagy kísérletet tett szülei megölésére.
válasza:Ez annyira nehéz kérdés. Nekem szinten nagyon rossz volt a kapcsolatom a szüleimmel, ugyanezeket csináltam mikor felnőttem mint te, annyi különbség volt hogy engem bántalmazott anyám többször is súlyosan, amikor épp pszicho-kirohanása volt, nem tudom szebben mondani, mert papíron orvos szerint nem beteg, csak egyszerűen problémás. Mégis bennem 2-3 év külön élés után ott motoszkált hogy basszus mégis csak az anyamrol van szó, és belém van kódolva hogy akármilyen is, mégiscsak szeretem.
Megértem a ketelyedet, nem olyan egyszerű csak úgy hátat fordítani nekik, meg úgy sem hogy lelkileg-fizikailag bántalmaztak.
Én azóta apámmal tudtam tisztázni a dolgokat, de nagyon sok erőmbe és időmbe került, kellett hozza pár év és jó néhány konfliktus, de mostmár megértem hogy miért került annyira melyre, amennyire, és ebben nem kis szerepe volt anyámnak! Mivel kicsit megértettem az okát a viselkedésének, könnyebben meg tudtam neki bocsátani, és mivel érezte hogy pozitívan tiszta lappal fordulok felé, velem szemben teljesen megújult, igazi minta papa is lett. Az más kérdés hogy anyámmal a mai napig rossz a viszonyuk.
Anyámmal pedig hetente egyszer telefonálok, ha jobb időszaka van, akkor megyek is hozza, de amint látom hogy elkezd bekattanni akkor eljovok, és ha kell néhány hétig nem keresem, addig amíg ő nem kezd el keresni... és ez így megy...
A személyes tapasztalatom az, hogy úgysem tudsz nekik hátat fordítani, akkor pedig magad érdekében sokkal jobb ha minél előbb megbocsátasz nekik - hidd el neked sokkal könnyebb lesz. Próbálj úgy tekinteni erre hogy ami történt megtörtént, és probalj teljesen új viszonyt kialakítani. A kényes témákat pl poltikai pedig hagyd - ezeket egyszerűen nem szabad belekeverni a mindennapokba ilyen helyzetben. Beszéljetek inkább kedvesebb dolgokról - az ő gyerekkora, ifjúkora stb - hidd el ha személyesebben próbálsz hozza közelíteni és megértően, nem pedig elítélőn, akkor ő is változni fog kicsit!
válasza:Köszönöm a válaszokat. Sajnos nem ilyen egyszerű ez. A lányok szeretik őket és ők is az unokákat. A gyerekeknek meg szükségük van a nagyszülőkre, nem lehet csak úgy elvágni a kapcsolatot, de változás az biztosan lesz.
Sajnos, ha anyámnak elmesélném, hogy mi a bánatom, mit éltem át gyerekkoromban. Haragszom rá, hogy nem vált el és védett meg, nézni mint Maci a moziban. Fingja sem lenne, hogy miről beszélek. Anyám is egy áldozat, apám áldozata. Apám súlyosan kikészítette anyámat és sajnos anyám emiatt rám haragszik és apámat isteníti. Sajnos pszihiátriai eset. Stockholm szindróma vagy valami hasonló. Semmi önértékelése, önbecsülése, egy önálló gondolata nincsen. Teljesen természtes neki, hogyha apám megalázza, már fel sem veszi annyira megszokta ezt a minden napokban.
Eleinte sajnáltam, mert mint írtam, Ő i egy áldozat,, de már nem tudom sajnálni. Kisgyerekkoromban meg kellett volna fognia a kezem és elhúzni apámtól. Csinos nő volt, biztos talált volna egy társat, aki tényleg társ és nem csak a pohár emelgetésére képes és arra, hogy sz. arrá alázza Őt és a gyerekét. Valahogy el kellene engednem a múltat, mert csak emésztem magam, főleg egy ismét összeveszős eset után, mikor megkapom, hogy egy komcsi vagyok meg hálátlan disznó.
válasza:"Mégis úgy gondolom, hogy nem tehetem meg, hogy sz.rok a fejükre"
Na ezt kell legelőször tisztázni: de bizony hogy megteheted. És ha jót akarsz magadnak, meg is teszed. Az ilyen szülőkkel nincs mit tenni, engedd el a dolgot és éld az életed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!