Mit tegyek az alábbi helyzetben? Féltem a kapcsolatot köztünk!

Apai nagyszülők neveltek, de az utolsó jónéhány évbe már csak a Nagymamám.

Édesapámmal is jó kapcsolatot ápolok.

Mindenféle régi, kiskorom alatt történő összeveszések (illetve néhol komoly mentális betegségek) miatt mára ketten maradtunk Apámmal.

Ő is egyedülálló, én is.

Egymásra számíthatunk csak.

A Nagyimtól megörököltem a lakást, amit ugye Apám kapott volna egyeneságon, tehát ajándékozás történt. Ezért kicsit függőnek érzem magam tőle. Támogat is pénzben, nem lenne rá szükségem, bár jól jön.

Ha szerelés kell, ő tudja elvégezni, én nőként, egyedül nem.

Mostanában sokat találkoztunk. Mindketten magányosak vagyunk és egymásra szorulunk.

Az eltérő gondolkozásmód a gond.

Ő felelőtlen, nem tudatos, nem egészségtudatos, nem spórol (sőt, az enyémhez képest majdnem dupla pénzből hitelkeretre költ). Vannak betegségei is és szerintem agyilag se ok minden. Viszont az a felfogása, hogy mindenképp dolgozz, ha rossz is, dolgozz, minimum 8 órában dolgozz és kuss. Ne várd, hogy szeresd a munkád. Dolgozz.

Nem volt jó élete, jó munkahelye, de egy normális, legalább 10 évig tartó kapcsolata se.

Itt kezdődnek a bajok.

A munkához való hozzáálláson összevesztünk legutóbb. Igazából évekre visszamenőleg az összes veszekedés és vita erre a témára vezethető vissza.

Jelenleg irtózatosan szenvedek a munkahelyemen, és leginkább Apám miatt maradok ott.

Mit tennétek?