Mit tegyek az alábbi helyzetben? Féltem a kapcsolatot köztünk!
Apai nagyszülők neveltek, de az utolsó jónéhány évbe már csak a Nagymamám.
Édesapámmal is jó kapcsolatot ápolok.
Mindenféle régi, kiskorom alatt történő összeveszések (illetve néhol komoly mentális betegségek) miatt mára ketten maradtunk Apámmal.
Ő is egyedülálló, én is.
Egymásra számíthatunk csak.
A Nagyimtól megörököltem a lakást, amit ugye Apám kapott volna egyeneságon, tehát ajándékozás történt. Ezért kicsit függőnek érzem magam tőle. Támogat is pénzben, nem lenne rá szükségem, bár jól jön.
Ha szerelés kell, ő tudja elvégezni, én nőként, egyedül nem.
Mostanában sokat találkoztunk. Mindketten magányosak vagyunk és egymásra szorulunk.
Az eltérő gondolkozásmód a gond.
Ő felelőtlen, nem tudatos, nem egészségtudatos, nem spórol (sőt, az enyémhez képest majdnem dupla pénzből hitelkeretre költ). Vannak betegségei is és szerintem agyilag se ok minden. Viszont az a felfogása, hogy mindenképp dolgozz, ha rossz is, dolgozz, minimum 8 órában dolgozz és kuss. Ne várd, hogy szeresd a munkád. Dolgozz.
Nem volt jó élete, jó munkahelye, de egy normális, legalább 10 évig tartó kapcsolata se.
Itt kezdődnek a bajok.
A munkához való hozzáálláson összevesztünk legutóbb. Igazából évekre visszamenőleg az összes veszekedés és vita erre a témára vezethető vissza.
Jelenleg irtózatosan szenvedek a munkahelyemen, és leginkább Apám miatt maradok ott.
Mit tennétek?
válasza:Mit tennnék?
Keresnék egy jobb munkahelyet, amilyen gyorsan csak tudok.
Biztos, hogy nem szenvednék napi nyolc órát valahol azért, mert az apukám így látja helyesnek.
Akkor sem akarnék megfelelni az ő elképzeléseinek, elvárásainak, ha nem merülne fel bennem a gyanú, hogy "agyilag sem ok minden".
Ha lenne lehetőséged más munkát találni - és nyilván van, - akkor szerinted mégis kinek jó az, hogy te "irtózatosan szenvedsz"?
válasza: válasza:Tehát apádtól kaptál egy lakást, pénzzel is támogat, dolgozik és azt szeretné, ha te is ezt tennéd!
Tényleg vannak bajok az aggyal, de nem biztos, hogy apádéval!
válasza:1. Láthatóan dupla pénzből sem tudott normális életet felépíteni. Tehát ez nem ok a jólfizetőnek tűnő munkahelyen maradásra.
2. Az ébrenlétünk közel felét a munkahelyen töltjük. Tehát nem mindegy, hogy csak nem rosszul/semlegesen vagy kicsit jól/esetleg nagyon kól érezzük ott magunkat. Tehát ez sem ok a maradásra.
3. Egy jó szülő érdeke nem a gyerek nagy fizetése, hanem boldogsága, és ebben nem minden tekintetben jók a 20-40 évvel ezelőtti berögződések (mint pl. az élethossziglani munkahely, ami ma már nem létezik). Ez a "maradj a munkahelyen" felállás sem érvényes.
Ha szenvedsz a munkahelyeden, válts! Ez a te életed, nem az apádé. Sok bátorságot!
válasza:"Tehát apádtól kaptál egy lakást, pénzzel is támogat, dolgozik és azt szeretné, ha te is ezt tennéd!
Tényleg vannak bajok az aggyal, de nem biztos, hogy apádéval!"
NEM, nem az apjától kapta a lakást, hanem a nagymamától!
Másrészt a kérdez DOLGOZIK! Csak nem tetszik neki a jelenlegi munkahely!
válasza:Azért árnyalni kell a képet, hogy kaptam...
Kapott ő is egy nagy házat anno, ebből mára 30 nm lakás lett. Tehát az ő életét is elindították anno.
Majd a Nagyszüleim nekem szánták a lakást (amiben felnevelkedtem), Apumtól meg is kaptam. Ugye az egyeneságú örökös ő lett volna. Alakíthatta volna másképpen is.
válasza:"Ha szerelés kell, ő tudja elvégezni, én nőként, egyedül nem."
Miért nem? Mi tart vissza? Ő sem az anyja hasában tanulta.
"Jelenleg irtózatosan szenvedek a munkahelyemen, és leginkább Apám miatt maradok ott."
Miért kell szenvedni? Olyan speciális munkát végzel, amiből az országban csak egy van?
A menet az, hogy keresel másik munkahelyet és amikor van, akkor a "szenvedősön" felmondasz. Ez ellen apádnak sem lenne kifogása, csak gondolom abból van elege, hogy mindent ő rak a feneked alá.
Nem keresek jól. Nyilván sajátban könnyebb jóval, így szűkösen, de elég. Nagyon picit félre is tudok tenni.
Már önmagában a váltásnak se örülne.
Egyelőre még ugyanilyen rosszat tudnék találni, de ha jól ismerem magam, jót tenne már maga a váltás.
Igazából 2-3 hónapig 6 órás munka lenne a terv, közben irtó sok tanulás, munkakeresés, aztán természetesen 9 óra munka továbbra is.
De már kvázi a váltásról se akar hallani.
válasza:#5
"NEM, nem az apjától kapta a lakást, hanem a nagymamától!"
NEM a nagymamától kapta, hanem az apjától, aki törvényes örökösként simán megtámadhatta volna az ajándékozást 10 éven belül és megkapta volna a lakást.
De nyilván ezt így 3-an megbeszélgették és az apja átengedte a lányának a lehetőséget.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!