Jogos az anyám felháborodása?

A rövid előzménye a sztorinak az, hogy szeptember végén költöztem el otthonról, hogy közelebb legyek az egyetemhez és ne kelljen naponta másfél vagy két órát vonatozni oda-vissza. Édesanyámmal ketten éltünk. Sajnos nem kaptam kollégiumi szobát, így albérletbe kellett mennem. Szerencsém volt, mert viszonylag olcsón találtam egyet. Nem sokkal a költözés után találtam munkát is, ahol egyetem mellett heti 25 órát dolgozok azóta is, hogy tudjam fizetni az albit, kaját, minden mást. A suli és munka mellett fokozatosan kevesebbet voltam elérhető, nem voltam fent facen sem. Volt, hogy majdnem egy napig nem léptem be. Ilyenkor az anyám idegesen hívogat, hogy legalább megírhatnám neki, hogy hol meg kikkel vagyok, hogy tudja, hogy nincs bajom. Ezenfelül mindig kéri, hogy küldjem el neki a beosztásom, hogy tudja mikor dolgozom. Ha meg nem küldöm át szó nélkül, vagy elfelejtem, akkor megy a hiszti, hogy ennyit nem tudok megcsinálni és hogy nem foglalkozok vele. A munka miatt nagyon keveset voltam otthon, nagyjából háromszor 1-2 napra, és emiatt is állandóan megjegyzést tesz, hogy én soha nem járok haza vagy nem is akarok hazamenni, élem a világom, stb. Ilyenkor hiába mondom, hogy nem én írom a beosztásom, nem én döntöm el mikor akarok menni dolgozni, azt mondja rá, hogy "Tudom, de akkor is." Lassan két hónapja lett kapcsolatom is, akivel az utóbbi időben nagyon sok időt töltünk együtt. Amikor nem dolgozunk, akkor együtt vagyunk munka előtt/után, egy-két napokat egymásnál vagyunk. Most a vizsgaidőszak, munka, és a barátom miatt sokkal kevésbé voltam elérhető, mint korábban. Napokig csak esténként elalvás előtt volt a kezemben a telefon pár percre, vagy egyáltalán nem. Lassan egy hete voltam otthon két napot, jött velem a barátom is, hogy találkozzon anyummal. Az a két nap majdnem folyamatos szurkálódásból állt, feltűnően csak akkor ha a barátom is jelen volt, hogy én mennyire nem tartom a családommal a kapcsolatot (csak mert a nagyszüleim sem értek el sokszor elsőre, sokszor munka után - este 10-kor - láttam, hogy hívtak, így emiatt is cirkusz volt). Sőt, anyám még célzást is tett rá a barátom előtt, hogy havi szinten támogat engem és ennek ellenére sem keresem soha. Ez hatalmas nagy kamu. Teljes mértékben magamat tartom el, senki nem pótol ki egy fontinttal sem. Egyedül az albérlet első havi bérleti díját és egy havi kauciót fizette anyum, de azt folyamatosan apránként utalgatom vissza neki amikor megjön a fizetésem. Most volt két munkamentes napom és a barátoméknál töltöttem. A barátomnak nagyon szeret együtt lenni a családja, így ha mindenki otthon van, akkor összeülnek nasizni és társasozni. Természetesen én is csatlakozom ilyenkor. Legutóbb annyira elhúzódott a játék, hogy éjfél után került a kezembe a telefonom. Láttam, hogy anyum írt kb. a kora esti órákban, hogy "Dolgozol?? És holnap mész dolgozni???" Ezt így ahogy leírtam. Ezen kicsit felidegesítettem magam, hogy állandóan tudni akarja hol vagyok, szóval nem válaszoltam neki, hanem aludtam. Reggelre már kétszer hívott, de le voltam némítva,így nem hallottam. Elkísértem a barátomat a munkahelyére, aztán hazajöttem az albiba. Visszahívtam anyum, és újra leszidott, hogy miért vagyok vele ilyen. Még mindig nem tudja a beosztásom, hát így honnan tudja, mikor vagyok a munkahelyen, ha "nem is állok vele szóba" akkor legalább annyit leírhatnék neki, hogy épp merre csavargok... Ezeken kívül beleszól abba, hogy mire költöm a pénzem. Heti 25 órával annyit keresek, ami a lakbéremnek a kétszerese, szóval a fele ilyenkor mindig arra megy. Néha veszek magamnak egy-két ruhát és elmegyek ide-oda a barátaimmal, szaktársakkal, vagy jelenleg a barátommal, ha ezekről pedig tudomást szerez, akkor egyből kötekedik, hogy szórom a pénzt minden hülyeségre és csak ételre nem marad, nem tudok bánni a pénzzel, stb. A mai beszélgetésünknek az lett a vége, hogy azt mondtam neki, hogy nem fogok mindig beszámolni arról, hogy épp merre vagyok és ha épp valami dolgom van, nem fogom előkapni a telefont, hogy dobjak egy üzit neki, hogy mit csinálok. Erre az volt a válasza, hogy "jó, akkor x.@rd csak le anyádat", és kinyomta a telefont. Én megértem, hogy aggódik értem, viszont szerintem ez már a ló túloldala. Én vagyok túl érzéketlen vagy tényleg túlzás amit az anyám csinál? :/

20/L