Nem tudom feldolgozni anyám betegségét, mit tegyek?

Megpróbálom röviden elmesélni, mi a baj. 26/l vagyok, a szüleim régen elváltak, még kisgyerek voltam. Van egy féltestvérem, aki 10évvel idősebb, anyu első házasságából, a volt férje meghalt. Ezután ismerkedtek össze apámmal. Anya mindig nagyon furcsa volt, de sosem tudtam megmagyarázni, csak éreztem. A gyerekkoromat pokollá tette a nárcisztikus viselkedével. Bárkinek meséltem róla a családban, senki nem hitt nekem. Olyan utálatos természete volt, hogy mindenki elmenekült tőle. Nem volt munkahelye, nem voltak barátai. Elhanyagolt engem, elhanyagolta saját magát teljesen, a lakást, háztartást, mindent rám hagyott, és nem zavartatta magát. A végére már abszolút nem csinált semmit. Minden nap keresett egy okot, hogy belémkössön,megfenyegetett az egyik pillanatban, mi lesz, ha otthagyom és elmondom valakinek, a másikban üvöltözött, hogy takar.djak. Nagyon csúnyán beszélt velem mindig, kihasznált, soha egy csepp szeretetet nem adott, soha nem mondta,hogy szeret, soha nem ért hozzám, soha nem ölelt meg, mikor én közeledtem,kinevetett engem, azt mondta,hízelgek. Később képzelődött, hallucinált, kiderült, hogy skizofréniás, megjártam vele a kórházakat, aztán később parkinson kórt is diagnosztizáltak nála. Most egy szociális otthonban él.

Minden nap, minden órában rá gondolok, nagyon nagy fájdalom, lelkileg hatalmas megterhelésnek érzem, hogy ezt végig éltem, végig néztem, végif csináltam, nem tudom helyére tenni az egészet, nem tudom megérteni és feldolgozni, hogy nekem soha nem volt igazi anyám, és nemis lesz. Csak kapálóztam valami szeretet után, de sosem kaptam meg. Sajnálatot is érzek, de fájdalmat is, néha arra gondolok, bárcsak inkább még most is ordibálna velem, még az is jobb lenne, mint egy szinte élettelen embert nézni. Nincs témánk, nem tudunk beszélgetni sem, nem tudom megmondani,ki ő, csak fájdalmat érzek. Mikor rá gondolok, folynak a könnyeim. Nem lakik a házunkban senki, elköltöztem, elzártuk a vizet, villanyt, ez is fáj, hogy nincs hova hazamennem többet, ahol ő vár. Voltam pszichológusnál, vannak barátaim, van párom, de senki nem tud segíteni,hiába beszélgetek bárkivel, hiába próbálok kijönni ebből, egyszerűen nem megy. Kérlek, ha valakinek van ötlete,vagy egy jó szó, megköszönném.