Szerintetek hogyan lehet feldolgozni azt, hogy több mint 10 éve terrorizál anyám?

Apám alkoholista. Mindig nagyon jó volt anyával a kapcsolatom, habár ma már tudom, hogy gyerekként nem törődött velem. Miután elváltak, pasizott, hanyagolt engem, de én ezt is meg tudtam érteni már 10 éves fejjel, hogy kell neki élettárs. Apám vert minket. Miután anyám élete befuccsolt, velem irtó rondán viselkedett. Egyszer összevesztünk, a hátam mögött állt a konyhában és azt mondta, hogy fogjam be a pofám, mert beleforgatja ezt a kést a hátamba. Ez nagyon belém vésődött. Soha nem emlegettem neki, nem is fogom mert tuti, hogy azt mondaná hogy megérdemeltem. Mindig is féltem tőle. Mai napig. Pedig már 21 éves vagyok. Sokszor viselkedett velem ehhez hasonlóan brutálisan.

Akkor se volt és most sincs senkim,csak a barátom. Vele szerencsére nagyon jól megvagyunk. Nyáron - szeptember elején összeköltözünk majd. Mindketten akkor kezdünk neki a mesterképzésnek. Eddig anyagi okok miatt nem volt lehetőségem eljönni,ha el is jöttem volna, féltem volna, hogy anyám felkeres és bánt engem vagy ami rosszabb, a barátom.

Jártam rendszeresen pszichológushoz. Nagyon kedves, de nem tud nekem abban segíteni, hogy ezt el tudjam fogadni, hogy nehéz volt gyerekként. Talán más lesz, könnyebb lesz ha a párommal majd együtt lakom. Itthon mindig félek, folyton stresszben vagyok anyám miatt, hogy belém köt, kigúnyol, nekem esik.