23 évesen napi szinten zokogok, van ebből ki út? Van itt olyan aki nem tud hasonlót feldolgozni?
Sajnos én is a múltban élek, közben meg úgy érzem, elszalad mellettem az idő, miközben egy helyben toporgok. Az általábos rémes volt, a középiskola egy fokkal jobb, és így tovább, de nem azért, mert jobb lett volna, csak máshogy éltem meg, mert annyira kiürültem fokozatosan, hogy mostanra már szinte elviselhetetlenné vált.
Én bipol vagyok, 20 perc elbeszélgetése alapján, szerintem ennél rosszabb a helyzet.
Az apukám nekem meghalt lb olyan fiatalon, mint amikor nálatok elkezdődött a baj, semmi emlékem nincs róla, csak pár kép, de nem tudom visszasírni azokat az időket, mert a betegsége őt teljesen felemésztette, már a születésemkor se volt önmaga. Anya iszonyúan nehezen kűzdött meg ezzel, támogatása nem nagyon volt, rengeteg dolgot elrontott velem, és a testvéremmel. Lehetett volna sokmindent máshogy csinálni, és habár igyekezett, sajnos nem eléggé.
Én azt érzem, hogy tönkrementem, és nincs fény az alagút végén, nincs mankó, amibe kapaszkodhatok. Fokozatosan kihalt belőlem minden, ezt a családomon kívül szerencsére senki nem érzékelte, csak mikor rosszabb napjaim vannak, de akkor a fejfájásra és gyomorfájásra hovatkozom.
Imperator Caesar Marcus Aurelius segítő válasza:
Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken. Te magad is szoktál effélére vágyva vágyni. Micsoda korlátoltság! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe, különösen, ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el. A békesség pedig azonos a lélek harmóniájával. Ne vond tehát meg önmagadtól egyetlen esetben sem ezt a visszavonulást, s újhodj meg lélekben.
*
idézd emlékezetedbe, hogy sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, hanem mindig csak a jelen. Ennek a súlya pedig kisebbedik, ha egymagában körülhatárolod, és ha értelmednek szemrehányást teszel, hogy még arra sem képes, hogy a jelent önmagában elviselje.
Első válaszoló!
De, bármely furcsa tisztán emlékszem is nagyon nagyon sok mindenre, és tudom is, hogy az volt a legszebb és az tényleg családi idill volt. Tisztán emlékszem arra is hogy utána milyen más volt, rossz értelemben. A mai napig azt mondják ők is mindketten, hogy az nagyon békés volt.
Hidd el, nem csak a videó alatt volt megjátszva, az első kettő év, illetve előttem együtt töltött éveig tényleg nagyon békések voltak és szeretettelik, nagyon jó család VOLTUNK. Ezt rokonok is mondják nem csak mi. És hidd el, ha lettek volna is szürkébb pillanatok is sokkal értékesebb volt és egészségesebb mint utána a válás, a nagymamámmal és anyukámmal együtt töltött évek, a sok vita a szorongás, az igazi család hiánya..
Második, sajnálom, hogy neked is ilyen nehéz akkor...:(
Harmadik, de nem tudom elengedni a múltat, nem vissza sírni folyamatosan a baba korom, mert utána megszakadt ez a szép családi élet, az egész gyermek és kamasz korom ezáltal más lett, nehéz, és sok mindent nem lehet már bepótolni... bármikor újra átélném a babakort, állandóan erre vágyom, újra abba a szerető egységes családi életbe, napi szinten újra az a baba szeretnék lenni velük , vagy hogy az bárcsak folytatódhatott volna...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!