Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » 23 évesen napi szinten zokogok...

23 évesen napi szinten zokogok, van ebből ki út? Van itt olyan aki nem tud hasonlót feldolgozni?

Figyelt kérdés
Kettő éves koromig szuper baba korom volt, majd - mint sokan másoknál- el váltak a szüleim , sajnos nem túl egyetértően ment a dolog így anyukámmal és a nagymamammal nőttem fel 19eves koromig, apukámat alig látva, sok konfliktussal, ah idő elteltével a köztük eluralkodó távolsággal. Sok évig nem viselt meg komolyabban, nem tulajdonítottam ennek olyan komoly jelentőséget , habár gyerek korom óta szorongok, sokat betegeskedem, sokszor pánikbeteg is voltam . Voltam pszichologusnal, az ország egyik legjobbjanal, hozza a pénz miatt nem tudtam évekig járni, most újra el kezdtem járni ugyanis az elmúlt 1-2 évben elviselhetetlen módon faj a dolog. Van pár számomra kincskent őrzött videó felvétel az életem első 2 évéből , amin egy család vagyunk, amiben apukám is szeretget, imád , és így is emlékszem vissza - nagyon sok mindenre emlékszem, életem legszebb kettő éve volt. Utána viszont nem emlékszem sok mindenre csak félelemre szorongasra, a hiányra, a persze szép gyerekkorombol, a hirtelen ürességre, ahol persze anyukám nagymamám mindent próbált megadni .2napja újabb felvétel a birtokomba került, ahol szinten ezt látom, és éles ellentéte a mostani életnek, a mostani szorongos, a helyet nem találó énemnek. Hiába vagyunk joba anyukámmal, hiába elek a párommal már, hiába tartom a kapcsolatot apukámmal( alig találkozunk ( fel évben 1x) és az sem olyan már, nagyon sok a vita a sérelem felőle is és felőlem is, a nevelésembe egyáltalán nem vett részt, nem egyeztek meg semmiben, o sem bírta fel dolgozni ezt és el rontotta az életet is....) nem jó .... nagyon faj, ha apukám eszembe jut vagy meglátom a konnyeimmel küszködom, úgy hiányzik -a régi énje , a régi közös család, mi hárman . Tudom, hogy felnőttem és már nem vissza hozható , de nem bírom feldolgozni és napi szinten sírok. Van akit ennyire megvisel ez? Esetleg akinek ugyanígy felvételei vannak a kedvenc időszakából mikor meg piciként együtt voltak és mindkettő szülő ott volt vele. Sajnálom hogy ilyen hosszúra sikerült , de úgy érzem nem bírom feldolgozni és elfogadni , hogy vége ennek elmúlt , 20 éve volt már ez , és már csak emlék, és rosszul alakult azóta..... a hiánnyal nem tudok mit kezdeni ! Csak nézem heti szinten a szeretettel teli közös videokat és sírok , a múltban elek. Van olyan rajtam kívül akit ilyen súlyosan érint ez...? 23N
2018. okt. 20. 16:44
 1/6 A kérdező kommentje:
(Bocsánat - most nem a régi ismert pszichológushoz járok már- de a mostani is és sokan is azt mondjak, hogy évek 1-2 év terápia mire ez bennem megoldódik , habár én egyszer sem éreztem olyat.)
2018. okt. 20. 16:46
 2/6 anonim ***** válasza:
75%
Egy szakembernél itt se tud mondani senki okosabbat drága. De szerintem a ba akori videókon mindenki boldognak tűnik, a családi videókat mindig jó pillanatokban csinálják az emberek. Ez nem jelenti azt, hogy egyébként mindig napfény és nevetés volt. Valószínűleg nem hiányozhat az a korszak, mivel alig emlékezhetsz rá. Inkább csak fáj a "mi lett volna, ha..."
2018. okt. 20. 17:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:
100%

Sajnos én is a múltban élek, közben meg úgy érzem, elszalad mellettem az idő, miközben egy helyben toporgok. Az általábos rémes volt, a középiskola egy fokkal jobb, és így tovább, de nem azért, mert jobb lett volna, csak máshogy éltem meg, mert annyira kiürültem fokozatosan, hogy mostanra már szinte elviselhetetlenné vált.

Én bipol vagyok, 20 perc elbeszélgetése alapján, szerintem ennél rosszabb a helyzet.

Az apukám nekem meghalt lb olyan fiatalon, mint amikor nálatok elkezdődött a baj, semmi emlékem nincs róla, csak pár kép, de nem tudom visszasírni azokat az időket, mert a betegsége őt teljesen felemésztette, már a születésemkor se volt önmaga. Anya iszonyúan nehezen kűzdött meg ezzel, támogatása nem nagyon volt, rengeteg dolgot elrontott velem, és a testvéremmel. Lehetett volna sokmindent máshogy csinálni, és habár igyekezett, sajnos nem eléggé.

Én azt érzem, hogy tönkrementem, és nincs fény az alagút végén, nincs mankó, amibe kapaszkodhatok. Fokozatosan kihalt belőlem minden, ezt a családomon kívül szerencsére senki nem érzékelte, csak mikor rosszabb napjaim vannak, de akkor a fejfájásra és gyomorfájásra hovatkozom.

2018. okt. 20. 17:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:
52%

Imperator Caesar Marcus Aurelius segítő válasza:


Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken. Te magad is szoktál effélére vágyva vágyni. Micsoda korlátoltság! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe, különösen, ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el. A békesség pedig azonos a lélek harmóniájával. Ne vond tehát meg önmagadtól egyetlen esetben sem ezt a visszavonulást, s újhodj meg lélekben.

*

idézd emlékezetedbe, hogy sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, hanem mindig csak a jelen. Ennek a súlya pedig kisebbedik, ha egymagában körülhatárolod, és ha értelmednek szemrehányást teszel, hogy még arra sem képes, hogy a jelent önmagában elviselje.

2018. okt. 20. 17:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 A kérdező kommentje:

Első válaszoló!


De, bármely furcsa tisztán emlékszem is nagyon nagyon sok mindenre, és tudom is, hogy az volt a legszebb és az tényleg családi idill volt. Tisztán emlékszem arra is hogy utána milyen más volt, rossz értelemben. A mai napig azt mondják ők is mindketten, hogy az nagyon békés volt.

Hidd el, nem csak a videó alatt volt megjátszva, az első kettő év, illetve előttem együtt töltött éveig tényleg nagyon békések voltak és szeretettelik, nagyon jó család VOLTUNK. Ezt rokonok is mondják nem csak mi. És hidd el, ha lettek volna is szürkébb pillanatok is sokkal értékesebb volt és egészségesebb mint utána a válás, a nagymamámmal és anyukámmal együtt töltött évek, a sok vita a szorongás, az igazi család hiánya..

2018. okt. 20. 18:11
 6/6 A kérdező kommentje:

Második, sajnálom, hogy neked is ilyen nehéz akkor...:(

Harmadik, de nem tudom elengedni a múltat, nem vissza sírni folyamatosan a baba korom, mert utána megszakadt ez a szép családi élet, az egész gyermek és kamasz korom ezáltal más lett, nehéz, és sok mindent nem lehet már bepótolni... bármikor újra átélném a babakort, állandóan erre vágyom, újra abba a szerető egységes családi életbe, napi szinten újra az a baba szeretnék lenni velük , vagy hogy az bárcsak folytatódhatott volna...

2018. okt. 20. 18:16

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!