Mit csináljak a mostoha lányommal?

Jo. Látszik mi a gyerek baja:

1. Se az apja se az anyja nem tudja megnevelni.

2. Az anyja leszarja, pláne nem neveli.

3. Hiába hogy te foglalkozol vele, nem vagy az anyja, akármennyire is próbálkozol, nem tudod helyettesíteni azt az embert, azt a mintát akire szüksége lenne. Igen pofátlan, igen neveletlen de ez nagyban múlik a szülői nevelésen. Nekem is elváltak a szüleim amikor 16 voltam de addigra már megneveltek annyira hogy normális volt a modorom, meg alapból a mentalitásom is normális, azt gondolom.

Szerintem a szülői törődésnek, szigornak, nevelésnek a mintája hiányzik a gyereknek, aki lássuk be pár év és felnő meg amúgy is kamasz tehát eléggé összejött neki. Nem mentegetni akarom de én is voltam tinilány és részben megértem hogy mit miért csinál.

Más kérdés hogy sose voltam ennyire igénytelen magamra de mindegy.

Nem ismerem a finn mentalitást de gondolom bőven vannak különbségek. Ezt is bele kell kalkulálni.

Én amondó vsgyok hogy egyrészt beszélj a pároddal hogy a lánynak igenis szüksége lenne szabályokra, szigorra, szeretetre, figyelemre. Nem arra hogy kiszolgáljátok félre értés ne essék. Igenis tanuljon meg meg igénytelenül élni. De elsősorban ezt az apjának kell rendbe rakni, te max segíthetsz.

Ha nem változna a helyzet, akkor pedig el kell gondolkodni hogy megéri-e így kapcsolatban élni. Nem jó kisgyerekkel szétmenni, de te ne hagyd magad hogy szolgaként kezeljen, ne hagyd hogy így bánjanak veled. És lehet hogy nem tudsz hatni a párodra, aki nem fog változtatni a gyereknevelésén (amin kéne, elvégre ő az apja) akkor viszont nem biztos hogy ebben a kapcsolatban kell vergődni. Összetett dolog az biztos.