Mit tegyek, hogy ne történjen mindig valami baleset a lányommal?
Van egy 25 éves lányom, akivel mindig történik valami. Pl.: Két hónappal ezelőtt eltörte a térdét, de úgy, hogy meg kellett műteni, tavaly megcsúszott és úgy beverte a fejét a konyhapultba, hogy olyan komoly agyrázkódást kapott, hogy két hétig kórházban volt, szintén tavaly eltörte a karját, tavalyelőtt a bokáját, 20 éves korában pedig elütötték, és még sorolhatnék egy csomó sérülést és balesetet...
Kiskorában is sokszor sérült meg, vagy esett le valahonnan, de akkor még valahogy ki tudtam ezeket küszöbölni, most viszont már nem foghatom a kezét, viszont kezd már egy kicsit sok lenni, hogy minimum havonta egyszer valami miatt látogatnom kell őt a kórházban. Van még egy idősebb és egy fiatalabb lányom, de velük ilyen gond nincs, soha nem is volt.
Mit lehet tenni, hogy változzon ez a dolog, és ne történjen vele mindig valami? 57N
Motoros ügyetlenség
Neurógiai gond lehet a háttérben
Kivizsgálás kell es százalékolják le
Kedves Kérdező!
Orvosi beavatkozás nélkül tenni... ? Én más oldalról közelíteném meg a dolgot.
Amikor egy emberrel ennyi minden "baj" tud történni, inkább gyanakszom pszichés, pszichoszomatikus okokra, mintsem genetikai, vagy szervi elváltozásból adódó következményekre.
És gondolok elsősorban az "anya-gyermek" kapcsolatban valamiféle elintézetlen érzelmi jellegű karmikus magra, melynek szinte egyenes következménye tud lenni ez a rendkívüli érzékenység az "ügyetlenségből" származtatott balesetek irányában. Amelynek lehet pl. az a tudat-alatti célja, hogy igenis többet látogasd, többet törődj gyermekeddel. Mert hát ugye, Te mondtad, szinte havonta mehetsz meglátogatni...
Találkoztam már hasonlóan ritka érdekes, de inkább nem szokványos helyzetekkel, ahol aztán kiderült, hogy egyfajta anyai szeretet-hiány volt a "ludas", amely kikövetelte magának és azt jóval később a többlet-törődést.
Azt írod: "A csontjai valóban gyengék, ezt már akkor megállapították mikor született..."
Szóval megállapították, azaz felhívták figyelmed... Nos, erről jut eszembe:
- Jajjj, kicsikém, ne rohanj már annyira, mert elesel, s még eltörhet a csontod is, hisz tudod, hogy milyen gyenge! - Na, ez is HIPNÓZIS. És a gyerek megtanulja.
Mármint azt, hogy milyen gyengék is a csontjai. Na, mit tesz ilyenkor? Hát elkezd roppantul vigyázni magára, a csontjaira. És ez a nagy-nagy pszichés akarás képes (sajna ) pont fordítva elsülni...
Persze ez csak az én feltételezésem, mert már találkoztam több hasonlóval.
Javaslatom:
Leülni lányoddal, ha kell szakember segítségét is bevonva, s teljesen őszintén megkérdezni tőle, hogy mi bántja? (mert hogy véletlenek ilyen sorozata nem létezik... annak valami oka kell legyen)
Tehát a valódi okot keresd, mert az okozat az már ismert. Ha elég kitartó vagy, előbb-utóbb meglesz.
Vigyázz: az nem ok, hogy hát... megbotlott, s elesett, s eltörte a.... Az ember ok nélkül nem botlik meg ugyanott, ahol másik ezer ember meg nem. Tehát az igazi okot keresd, vajon miért botlott meg? Vajon miért ennyire 'szórakozott'?
Lehet, hogy csak azt a figyelmet szeretné akaratlanul is behajtani (esetleg rajtad), amit kicsi korában nem kapott meg. Vagy csak Ő érzi úgy, hogy nem kapta meg. No, de akkor az a kérdés, vajon miért érzi úgy? Ennek is oka kell legyen. Mert hogy ok nélkül nem történik semmi.
Az ERŐ legyen Veled!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!