Van itt más is, akinek rossz kapcsolata van a szüleivel?

Mit lehet tenni?

Hát kezdetnek ne akaszd fel magad, kedves Kérdező. Az életbenmaradás az alapja annak, hogy később tehess valamit.

Milyen idős vagy?

Tisztelt Kérdező!

Anyukádat megkeresztelték kisgyermek korában? Templomba nem jártatok sosem? Milyen vallásúak vagytok?

Van egyedülállóaknak lehetőség újra megismerkedni másokkal. Önkéntes munkalehetőség, jótékonykodás, hogy újra legyen önbecsülése, önbizalma. Közösségben lehet esélye megtalálni az elveszettnek hitt egzisztenciális biztonság érzetét.

Ui: lehetségesnek tartom, hogy még nem engedte el apukádat a halála után. Benne rekedhetett a gyászfolyamatban, az jár ilyen súlyos mértékű depresszióval. Gyászcsoport foglalkozásra nem gondoltatok?

"Van itt más is, akinek rossz kapcsolata van a szüleivel?"

Kb. minden második felhasználó. ;-)

"ugy érzem, lassan a fejemre nől"

Ezt a kifejezést gyerekre mondják, aki lassan kiteszi a szülőt a házból, azt akarja, hogy minden úgy legyen, ahogy ő elképzeli, kiveszi a szülők kezéből a döntést a közös ügyekben, stb. Nem tudom, mit akarsz mondani vele.

"Én bármit teszek, az soha nem felel meg, sokat veszekedunk."

Ez az elhúzódó kamaszkorod miatt is van, meg a generációs különbség miatt. Tulajdonképpen természetes jelenség egy bizonyos szintig.

"Apukam kiskoromban meghalt ... Mindig is nehéz körülményeink voltak, soha nem volt pénzünk. Nem volt hajlandó munkát keresni, sem takarítani, főzni sem nagyon. ...

41 éves nö, teljesen alkalmas lenne a munkára, csak lusta dolgozni. ... besértődik, elkezd sírni"

Depressziós. Te is az lennél, ha huszonévesen megözvegyülnél egy gyerekkel a nyakadban, meg nulla anyagiakkal... Próbálj úgy nézni rá, mint beteg emberre, akkor könnyebb megbocsátani a dolgait. Egyébként meg próbálj önállósodni, elköltözni, az neki is jót tehet, meg neked is. Addig meg ha pszichológushoz nem jut el, akkor legalább te próbáld önteni belé a lelket, célokat mutatni neki, hogy miért lenne jó, ha lenne munkája, stb. Ne harcolj vele, hanem próbáld segíteni lelkileg is.

Amint van lehetőséged, költözz el. Nem kell egy egész albérletet fenntartani, szobát is lehet bérelni, sokan keresnek lakótársat.

Anyukád nem fog változni, neki kényelmes, hogy te eltartod. Valószínűleg van valamilyen mentális problémája is, amivel nem tud egyedül megküzdeni, ez is akadályozza, hogy normális életet éljen.

Rokonok, család nincsenek, akik tudnának segíteni? Hatni anyunukádra?

A tied legalabb nem játsza meg magat.

Az enyèm alattomosan csinalja

első vagyok

Kedves Kérdező, édesanyád valószínűleg beteg. Ennyi információ alapján nem lehet biztosan kijelenteni, de gyanítom, depressziós. H mi a pontos diagnózis, doki tudná megmondani. Mindenképp kezelendő a saját életminősége és a kapcsolatotok érdekében egyaránt. Ha hajlandó elmenni veled a dokihoz, vidd el, segíts neki meggyógyulni. Ha nem akar tudomást sem venni a betegségéről, akkor kénytelen leszel:

1. hozzászokni, hogy egy beteggel élsz,

2. elköltözni a saját érdekedben.

Nem javaslom, h te mint családtag, aki nem vagy szakember, elkezdd őt "gyógyítgatni", átvedd a feladatait stb. Akkor, ha felvállalod a mostanra elcsesződött (de koránt sem javíthatatlan!) élete megjavítását, nos, akkor sose lesz saját életed. Vagy rosszabb esteben rámész magad is. Aki magán nem segít, azon nem lehet segíteni. Ha ő nem érzi úgy, hogy problémás lenne az életvitele, kommunikációja, érzelmi ingadozásai stb, hagyd őt, hogy egyedül élvezze azt!