Egyetemista korú, még otthon élő fiatalok! Ti hogyan jellemeznétek egy filmcímmel (vagy akár saját szavaitokkal) a családotokkal való viszonyotokat?

21 éves vagyok, első éves egyetemista(gimi 0.+ tavaly fél év után otthagytam egy másik szakot :S...)egyke vagyok, koleszos, de csak heti 3 éjszakát alszom bent a szorgalmi időszakban.

Most nem érzem magam kreatívnak, de ha itthon vagyok, akkor a kutyáimmal foglalkozom vagy fent vagyok egyedül a szobámban. A szüleimmel beszélek napi fél-fél órát kb, de sajnos egyre kevésbé van közös beszédtéma... :(

Hát... nem valami jó, de ez eddig is így volt, az egyetem csak felfokozta ezt. Például személyes sértésnek veszik, ha este 6 után érek haza (holott ingázok és 1,5-2 óra az út a sulitól, koliba meg nem vettek fel). Volt olyan gyakorlatom, ami 20 órakor ért véget, akkor többször rám csapták a szobaajtót és sértődötten visított anyám, ő nem ezt érdemli, hogy semmibe veszem.... Csak azért, mert heti 1 nap 22 órakor értem haza, a többin meg max 19-re otthon voltam és ekkor már nekik elmúlik a késztetésük a beszélgetésre.

Én csak ekkor vívtam ki a "függetlenségemet", miszerint senki se hal bele, ha nem 18 órakor érek haza és nem alszok már 21 órakor legkésőbb.

Jelenleg fél lábbal állok a kivágnak a házból és takarodjak szituációtól, nem tudom mit kezdenék, mert bár részmunkaidőben dolgozom, de a mai budapesti árak mellett egy szoba bérlésére se elég úgy, hogy utána ne havi 10 ezer jusson az ételre/ruhákra/tisztálkodószerekre stb. (Le kell adnom belőle itthon, az ételt magamnak veszem, szóval spórolni is nehéz.)

21 éves vagyok, 2. vagyok a testvérek sorában (3-an vagyunk összesen). A bátyám remekül eléldegél 7 éve egyetemistaként (4x váltott szakot), de ő fiú, így rá nem vonatkozik semmilyen szabály.

Színes falevélhullás.

23 Egyke

Filmcím: Borzadványos, de lehetne rosszabb is:D:D:D

Ha lenne ilyen film, akkor ez lehetne pl:):):)