Anyám beleszól a kapcsolatomba?

Úgyérzem tele akarják tömni a fejem. Nem csak anyám hanem a párja is.. 2 hónapja együtt vagyok egy pasival, és le kell szögeznem hogy egyáltalán nem ismerik.. jó ha a nevét tudják, volt már nálunk párszor, de a szüleimmel nem beszélgettek még úgy körülbelül semmiről.. azt állítják, hogy nem szeret. Olyan indokokat hoztak fel hogy csak lestem. Azért,mert a karácsonyi ajándékomat késve kaptam meg, és mondta a barátom, hogy ezért szégyenli is a dolgot. Vagy például azért, mert mindig én járok oda lányként, és hát az a férfi dolga lenne... csakhogy én sokkal jobban szeretek ott lenni, ezt a barátom is nagyon jól tudja, mert a mi lakásunk szűkös és tömbház, és sokszor zavarban érzem magam mikor anyámék ott ülnek a másik szobában, és nem tudok rendesen kibontakozni.. nekik meg hatalmas lakásuk van, és sokkal jobb ott a közérzetem. Persze nyilván ő is jár le hozzánk. Szerintük nem szán rám elég időt, mikor 17 évesen van hogy suli után dolgozik MAGÁTÓL este 11ig, ha nem hétköznap akkor hétvégén délután 2ig... azután meg velem van:D Vagy a legjobb példa, ezt figyeljétek. Multkor voltam nála, és mondta, hogy miután elmentem lemegy a mamájához. Gondolom le akart valamit vinni, vagy valaki megkérte, hogy segítsen neki. És mikor ezt elmondtam a szüleimnek, ott parodizáltak hogy igen biztosan egy 17 éves fiú majd a mamájához fog járni. Természetesen irónikusan. Én nem is értem,hogy mit éreztek mikor ezt a csodálatos érvet felhozták, mert úgygondolom hogy mindenki meg szokta látogatni a családját... folyamatosan az exemhez hasonlítják, hogy bezzeg ő mindig vett nekem valamit, ő mindig rajtam csüngött és rajta tényleg látták az igyekezetet. És engem ez is felidegesít, mert teljesen más ember, más személyiség, és az összes szerelmes pasit egy kalap alá veszik, szerintük egy szerelmes nem így viselkedik. A másik meg hogy igazán túltehenék azon magukat hogy én már mással vagyok, az exem az a múlt... igen, szerintem az is közrejátszott hogy anyum multkor vígasztalt engem, ugyanis elsírtam magam. Akkor volt egy veszekedésem a barátommal, mert van egy kis lelki problémája és csinált egy kisebb fesztivált, de úgymond csak rájött az 5perc. Másnap bocsánatot is kért. Ettől még mindig nem érzem jogosnak hogy rámondják egy ismeretlen emberre hogy átb*sz, nem szeret, nem illik hozzám... nem hagynak engem kibontakozni. Csak azért mert nekik nem szimpatikus, összegyüjtögetik azt amit kívülről látnak és abból ítélkeznek.. pedig a barátomnak sem könnyű, mert egész kicsi kora óta csak bántják lelkileg az emberek, az eddigi kapcsolataiban is csak kihasználták, és mondja is hogy ennyi szeretetet mint tőlem, nem kapott egyik exétől sem.. nemhogy exétől, embertől sem.. és furcsa neki hogy én máshogy állok hozzá. Persze ezeket a szüleim szintén nem tudják.. de úgy vagyok vele hogy nem is kell róla tudniuk mert megint hozzávágnának valamit a fejemhez.. szerintetek? mit tehetnék?