Lassan 22 éves leszek, anyám mindenbe beleköt, beleszól. Mit lehetne csinálni?

22 éves vagy költözz koliba

Vagy a párodhoz

Az én anyám is ilyen egy az egybe

22 L vagyok

Én anyámhoz odaáltam és kijelentettem h utálom és utálom ezeket a dolgokat amiket művel velem

Leléptem otthonrol azon nyomban

Telefonszámot cseréltem

Új mesengerem van

Mindenhogy ahogy csak lehet megszabadultam tőle

"Ha valamiben nem egyezik vele a véleményem akkor az rossz, és akár érzelmi zsarolással akár ordibálással de mindig eléri, hogy elfogadjam amit ő mond. Addig b*szogat, meg hasonlók amíg be nem adom a derekam. "

Ne hagyd, hogy így manipuláljon, mutasd meg, hogy hol van a határ!Az érzelmi zsarolásnak sosem szabad engedni.

Nyugodtan szállj szembe vele, ne félj!

Itt sajnos csak a költözés segít és hogy kizárd az életedből. Nem kell teljesen persze, csak az anyád, de ha elköltözöl nem avatod be az életed minden apró részletébe, nem hagyod, hogy befolyásoljon, megmondja mit csinálj stb, éled az életed majd.

Ha fiatalabb lennél azt mondanám próbáld megbeszélni vele, próbálj több önnálósságot kiharcolni..

De hát basszus 22 éves vagy. Anyukád beteg, irányításmániás ember, nem normális amit csinál.

De már nem hiszem,hogy meg tudod változtatni.

Sajnálom,hogy így kellett felnőnöd.

Szerintem az normális, hogy ha együtt élek valakivel tájékoztató jelleggel elmondom, hogy hová megyek meg mikor tervezek jönni. Az is normális, ha vannak szabályok és amíg ott élek, addig betartom őket, de azért mégis csak felnőtt vagy.

Próbálj elébe menni a dolgoknak, kérd ki a tanácsát pár ügyről, amiről kérés nélkül is elmondaná.. Vond be jobban kevésbé fontos dolgokba, hátha ez segít..

Az én anyám is ilyen volt. Erre a költözés is csak akkor megoldás, ha vállalod a konfliktust, mert különben továbbra is ez lesz. Én középsuli után elköltöztem, aztán anyám jött átrendezni a lakásom, meg számon kért, hogy mi az, hogy én délután ötkor át akarok menni egy másik városba, ő nem engedi meg, stb. Kiröhögtem és letettem a telefont. Nehogy már 20 évesen megszabja, hogy a saját otthonomból hova megyek el meg hova teszem az asztalt. Szerinte én vagyok a nevetséges, mert nem fogadok neki szót. Fel kell vállalni a konfliktust, különben 40 éves korodban is ezt fogja csinálni, hacsak nem szakad meg teljesen vele a kapcsolat. Költözés után ez könnyebb, mert nem tud mivel zsarolni, max érzelmileg, de azzal meg nem szabad foglalkozni. Nekem is ilyen érzelmi zsarolással jött, hogy "én jobban szeretem a hülye kutyámat, mint őt", mert anyám utálja a kutyákat és azt akarta, hogy nekem se legyen meg tirhítsam el. Én meg ezt ugye nem tettem meg. Majdnem egy évig nem jött át miatta, mert "amég ez itt van addig ő nem jön". Mondtam neki, hogy oké. Biztos azt hitte, hogy ezzel majd megijeszt. Szervezkedett már a hátam mögött is milliószor, csak hogy az legyen, amit ő akar. Majdnem fel kellett jelenteni miatta, hogy leálljon. Az ilyenek, hogy a hátam mögött gazdát keresett a kutyámnak és el akarta vitetni "jó helyre", aztán én voltam a szar, amiért nem adom a kisebb problémák közé tartoznak.

Évente 3x találkozunk kb. pár órára, mert messze lakok, ottalvósra meg nem tudok menni. (Illetve tudnék, ha vihetném a kutyát, de azt mondta hogy akkor inkább ne is jöjjek.)

Ki kell állni magadért már most, mert különben sose lesz vége.

6# már általános iskolás korában le kéne erről szoknia az anyának, hogy pl átkutatja és kipakolja a gyereke táskáját. meg vannak bizonyos privát szférák, amiket nem illik így átlépni, kisebb korban sem, 22 éves gyereknél meg főleg!

az érzelmi zsarolásról inkább nem is mondok semmit, meg arról sem,hogy folyamatosan alázza és csak a rosszat veszi észre a gyerekében..

az ilyennek kár volt gyereket vállalni, nem értem hogy nem látod ebben a problémát