Mi a véleményetek?

Az #1-es tanácsban nekem csak az utolsó fél mondat verte le a biztosítékot, a többire azt kell mondjam, hogy sajnos létezik az a szülő, az a család, ahol csak ez a módszer működik. De a Kérdező anyja szerencsére nem tűnik ilyen reménytelen esetnek. Vele szerintem lehet kommunikálni...

16 éves korban a szexuális életet teljesen természetesnek gondolom, pláne egy hosszabb párkapcsolatban. Egyéni különbségekkel persze, de kb ez tűnik ideális kornak a rendszeresebb szexuális élet kezdetének, se nem korai, se nem késő.

Azt, hogy a Kérdező anyja meg akarja ismerni a FIÚT, azt teljesen természetes igénynek gondolom, bár nem is írta sehol a Kérdező, hogy ne ismernék egymást... a szülői házak összeeresztését viszont én se forszíroznám, mert sanszos, hogy csak a szülők kapnának újabb zsaroló potenciált a saját értékrendjüknek a gyerekeikre erőszakolására, és nem a Kérdező meg a párja járna jól vele....szóval persze mindenki maga ismeri a szüleit, maga tudja, hogy mennyire élnének vissza a szituval, de van veszélye, no.

".mindent megteszek hogy megfeleljek neki" - Kérdező, na pont EZT hagyd abba... ezzel pont azt erősíted benne, hogy veled szemben működik az egyoldalú kommunikáció... és vidd el a kapcsolatotokat abba az irányba, hogy a diktátum helyett a dolgok megbeszélése, és a kompromisszum működik.

Nehéz eset ez, és nincs általános jótanács.

Az biztos, hogy ha eddig még nem feküdtetek le egymással, később úgyis megteszitek, ha nem alhattok együtt.

Az is biztos, hogy ezek a diákszerelmek legkésőbb a főiskolára járáskor többnyire szét szoktak menni.

Vannak, akiknek való ez az első szerelem, de nagyon keveseknek. Egy ismerősöm lánya amolyan korán érő volt, hamar jött is a szerelem, egy egy évvel felette járó fiúval. Amikor komolyra fordult a dolog, megengedték, hogy együtt aludjanak. Ez 5 éve volt, azóta is együtt vannak, jelenleg albérletben.De ők ugyanabban a közegben mozognak azóta is, mindegyikük a városban tanul, gyakorlatilag élettársak.

Viszont a legtöbben azért sokat változunk 16 éves korunktól, így ezek a szerelmek sem alakulnak élettársi kapcsolattá. Tombolnak a hormonok, nagy a szerelem, aztán jön egy másik, és vége a dalnak. A baj ezzel az, hogy ha együttélésben gondolkodtok ilyen fiatalon, az rossz hatással lehet a tanulásra, és a fejlődésre. Sok időt elvesz egy párkapcsolat, nem véletlen, hogy ilyen fiatal korban nem pártolják a szülők az ilyesmit. Márpedig ebből az ottalvósdiból előbb-utóbb mindennapos kapcsolat lesz.