Ti feltétel nélkül szeretitek a gyereketek?

Nektek mennyire mély az anya-lánya kapcsolatotok? Feltétel nélkül szeretitek egymást?

28 éves vagyok, de mindig kételkedik bennem, mert én semmire nem viszem, holott mindig jó tanuló voltam, csendes, udvarias - az aki a sarokban gubbaszt és mindenki eltapossa. De ő még a mai napig nem biztos abban hogy én becsületes vagyok meg jó ember, meg hogy semmire nem viszem, pedig jó munkám van.

Mindig is irigyeltem azokat akikért az anyjuk tűzön vízen át kiáll és mellette állnak - még ha nem is volt igazuk. Az anyám szerint ők hülyék, mert mi lesz így a gyerekből, azt hiszi királylány. Mégis egyszer azt mondta hogy bárcsak egy ilyen anyának a gyereke lenne az ő gyereke, mert talpraesett, magabiztos, stb.

Megkérdeztem tőle, hogy ha elmondanám neki, hogy pl véletlenül megöltem vagy elütöttem valakit, feladna-e? Mert ismerősömet pl még ilyenkor is inkább segítené az anyja. Az én anyám meg azt mondta, hogy igen, feladna a rendőrségen mert ez így helyes.

Ezek miatt azt érzem hogy nem is szeret - de persze engem hibáztat, hogy nincs köztünk olyan kapcsolat, mert csak magammal törődik.

Nektek mi a véleményetek erről?