Ti szeretitek a szüleiteket?

Anyámat nem

Soha nem szerettem amióta az eszemet tudom. Vert, megalázott gyerekkoromban. 10 éve nem is beszéltem vele.

Apámat nem, gyerekkoromban lelépett és kiszúrta anyám szemét egy nevetséges gyerektartással, miközben dúskált a pénzben és új autót vett, meg hétvégi házat.

Sosem foglalkozott velem, mikor beteg voltam, kórházban voltam, bár tudta, soha nem látogatott meg, pletykákat terjesztett rólam, amiket visszahallottam a kollégáitól.

Szóval nem szeretem, miért is szeretném?

Szeretem oket, pedig sokszor megbantanak. Ezt nevelo jelleggel es szeretetbol teszik elvileg.

Minden hibajuk ellenere nem cserelnem oket semmiert. En sem vagyok tokeletes es szeretnek. Ez igy kerek.

Még nem voltam 16, amikor faterom meghalt. Anyám nem sokra rá lelépett egy orvos barátjával. Egyedül maradtam egy állami bérlakásban. (Akkoriban majdnem mindenki ilyenben lakott.) Feketén kellett munkát vállalnom, egy éjszakai vagonrakó brigád munkáját vettem át. Fele pénzt le kellett nekik jattolnom, hogy dolgozhassak helyettük, míg ők sörözni mentek. Nem akartam otthonba kerülni és be akartam fejezni az alig elkezdett középiskolát, ezért nem szóltam senkinek. Mindegy, nem ez a lényeg.

Anyámmal korrekt a kapcsolatom, de az elmúlt 40 évben nem sokszor nyitottam rá az ajtót.