Miért érzek így?

Normális minden. Az is, hogy nem érzed jól

Magad. Ez egy fajta lezárása is a múltnak, amit nem könnyű tudomásul venni.

De el fog múlni. Sok boldogságot!

Ne legyen lelkiismeretfurdalásod. Természetes, hogy "szomorú" vagy, ahogy az normális, hogy jól érezted magad a férfivel. Úgy látom megértő, türelmes férfire leltél. Idővel sínre jutsz vele, ha valami nem változtat a nézeteiteken egymás iránt. Sok boldogságot!

Igen! Találkozz vele holnap!

Idős férfi vagyok.

Az a helyzet, hogy én pontosan tudom, mit érzel. Pedig házasságban élek több mint két évtizede. Voltak nálunk hullámvölgyek és hullámhegyek, sok mindent megéltünk már egymással.

Soha nem csaltam meg, a szex mindig rendkívül jó volt, de időnként voltak szünetek (néha több hónapos is) Utána az első szeretkezéskor mindig ugyanezt éreztem, amit te is, valami megmagyarázhatatlan szomorúságot, bűntudatot és sokszor sírtam is.

Nem tudom a mai napig sem, hogy ez pontosan miért történik, de szerintem ez nincs összefüggésben azzal, hogy az előző párodtól nem szakadtál el... Inkább azt jelenti, hogy nagyon is mély érzések fűznek a mostani társadhoz, de még zavaros a lelked.

Nekem ez egy-két napon belül mindig elmúlt, utána meg tudtuk a helyzetet beszélni és ha lehet ezt mondani, még közelebb kerültünk egymáshoz.

Remélem, hogy minden rendben lesz veletek. Nem kell bűntudatot érezned, megérdemled, hogy boldog legyél és hogy valakit boldoggá tegyél.

Minél fiatalabb korban lesz a gyermeked mellett egy apa korú férfi (aki őt majd veled közösen felneveli), annál könnyebben elfogadja őt a gyermeked.

A férjed elhunyt, fiatal vagy, nem élhetsz örök gyászban. Nő mellé kell egy férfi és ugyanez fordítva is fennáll.