Büntudatot érzek a boldogságom miatt, miközben anyukam az alkoholista apámmal él. Mit tegyek?

1. Ő akarta!

2. Vedd magadhoz!

Sokáig nekem is bűntudatom volt emiatt, miután magam helyeztem előtérbe és az ország másik felében új életet kezdtem, amiben életemben először boldog voltam, mégis... azt hiszem ugyanazt éreztem, mint te. Tenni akartam valamit érte, többször felajánlottam, költözzön le hozzám, ha nem akarja, bökjön rá egy albérletre, kiveszem és fenntartom neki (a nyugdíja kevés lenne, hogy egyedül kivehessen egyet), ha szart kell lapátolnom, hogy megéljünk, akkor azt fogok, bármit megtettem volna, csak hagyja ott végre azt a szemetet, aki mindkettőnket megnyomorított lelkileg. Többéves könyörgés után besokalltam: ő azt az életet választotta, de én nem, és igenis jogom van a boldogsághoz, jogom van a saját életemhez, és jogom van úgy élni azt, ahogy akarom. Neked is jogod van ehhez, mert te nem azt az életet választottad. Az, hogy még mindig amellett az ember mellett van, az ő döntése, nem a tiéd.

26/n

Igen, ez nagyon rossz lehet neked.

Nem tudnád rávenni a válásra?

Beszélj anyukáddal,kezdjen új életet, segítesz neki benne.

Mondhatnád azt is, ha gyereketek születik, neki unokája, nem fogod oda vinni a gyereket.A gyerek érdekében döntsön, és váljon el, vagy költözzön el.

Ne legyen lelkiismeretfurdalásod.

Nem lehet tudni, miért nem válik el.

Keress rá az "alkoholista játszmák" témakörre...

E játszma két személyes...

Ha nem akar elválni és a "üldöző" vagy "megmentő" szerepet szeretné mindig gyakorolni, nem lehet mit tenni.

Ők biztosan tudnak segíteni:

[link]

Rengetegszer éreztem így. Anyám 11 éves koromban intézetbe dugott, ahol 7 évig éltem. Most, 18 évesen tanulok, mellette dolgozom és sokszor rosszul érzem magam, amiért tudom, hogy én sok extra dolgot megengedhetek magamnak (pl. nyaralás, utazás, drága telefon, szórakozás), míg anyám évek óta egy munkakerülő alkoholista. Van egy hülye élettársa, most azzal él és a csávó feljelentett engem könnyű testi sértésért, mert kivertem a telefont a kezéből, amikor a nagymamám házában videózott, jogtalanul.

Szóval hidd el, nem vagy egyedül. Sajnos nekem is sokszor összeszorul a torkom, amikor egy méregdrága szendvicset eszem, és eszembe jut, hogy anyámnak esélye sem lenne megvenni magának ezt, bűntudat nélkül. De már egyre kevesebbszer fog el ez az érzés. Egy éve van munkaviszonyom, mellette az érettségit csinálom és simán élvezem az életet. Utazgatok, dolgozom, sulizom, anyámmal is gyakran beszélek de megtanultam nem sajnálni őt. Ő sem sajnált, amikor gyermekotthonba dugott. Most meg jobban élek, mint a velem egykorúak zöme.

18/f