Csak én vagyok ekkora lúzer 40 évesen? N

Erőteljesen elgondolkoztam magamon most karácsonykor.14 évesen azt hittem előttem az élet.18 évesen,azt gondoltam hogy mivel szép vagyok,bármit megkaphatok,nem volt pénzünk,én sok pénzt akartam,ki akartam törni.Ez sikerült is sok minden árán.Sok pasi volt,aki komoly dolgot akart,de én nem akartam,mondván erre ráérek,majd lesz valami,persze voltak 2-3 éves kapcsolataim,de egyiknél se éreztem hogy ő lesz az.Kezdtem közeledni a 30-hoz,még akkor is nagyon jó anyagi helyzetben voltam,de már ott kezdtem félni hogy lehet nem találok normális partnert.És akkor vétettem egy hibát.Összejöttem olyannal,akivel nem szabadott volna,nagyon sok sérülés ért lelkileg is,pénzem elúszott,csak lebegtem a semmiben,miközben ez a tag letiporta az önbecsülésem.Éjjelenként azt kívántam,bárcsak valahogy el tudnék szabadulni,az is elég lenne hogy fenn tudjam tartani magam.Ez nagy nehezen sikerült.Most a jelenlegi anyagi helyzetem nulla,de annyit elmondhatok hogy fent tartom magam egyedül.Megtanultam hogy a pénz nem ér semmit,ha nincs melletted szerető társ,vagy akivel megoszthatod.Ennek alapján tárgyakhoz se kötődök,mindent szinte kidobok,ruhákhoz sem,szinte az összes ruhámat kidobtam,csak annyi van,amiben tudok járkálni,csak 1 cipőm van,stb.Amilyen életet éltem,a legminimálisabbra csökkentettem.Mindeközben volt egy rokonom,aki azt mondta,soha nem fogom semmire sem vinni,mint ahogy anyám se.Igaza lett.Mintha hasonló hibákat követtem volna el,de nekem volt lehetőségem sokszor,és elbaltáztam,ennyi a különbség.És most ott tartok,hogy karácsony van,kaptam ajándékot anyámtól,egy tök szép pulcsi,tök jó nadrág,meg 2 tök meleg zokni,és ezerszer jobban örülök ennek,mint amikor 50 ezerért vettem egy cipőt,vagy akármit.És totál letargiában vagyok,hogy ennyire félresiklott az életem,pedig teljesen mást képzeltem el anno.Soha nem gondoltam azt,hogy majd egyszer annak fogok örülni,hogy egyáltalán kapok valamit.Én vagyok csak ennyire szerencsétlen ?