Ha 22 évesen nincs nőm, se állásom, se pénzem, az azt jelenti, h lúzer vagyok? És soha nem fogok talpra állni?

állás > pénz > nő

Tehát először melót kell keresned de sajna ez a legnehezebb :(

Az elsőnek igaza van. :D

vagy menj hozzá egy milliomos idős öreg nőhöz (lesz nőd :D és pénzed), meggazdagszol, így könnyebben találsz állást az öreg nő meg csak nem él 1000 évig. :D jó ez hülyeség, felejtsd el.

Talpra fogsz állni, nem vagy lúzer.

Én azt mondom magamban: " Egy lúzer vagyok, soha nem fogok talpraállni!"

Következmény: egy lúzer leszek, aki negatív és túl sötét ahhoz, hogy belássa, hogy saját maga gyártja a gondolatait és ezáltal saját maga állítja elő magában a negatív tulajdonságok és nem a környezete. . .

Én azt gondolom magamról, hogy: " Egy talpraesett, ügyes srác vagyok aki ha akar tud is! Nem vagyok lúzer!"

Következmény: pozitív gondolkodás, magunkról és a környezetünkről is, pozitív történések, cselekmények. Vagy is magam irányítom a gondolataimat, tehát azt tudok elérni vele amit akarok. De igen, ehhez is nagyon nagy" "erőfeszítés" kell. Hinni kell benne, és akarni!

;) Sok sikert!

Másrészt megjegyzem: nem kell ellenkezni, a nyavajgással nem érsz el semmit, tegyél az ellen, hogy ne legyen ilyen a helyzeted.

Én is sajna ezt érzem, amit a kérdező. Próbálok a sötét gondolatokon felülkerekedni, de nem megy. Ilyen világban, ahol alig van munka... nehéz bármit is csinálni.

21/F

Bár biztos vagyok benne,hogy senki nem olvassa már a kérdést,egyet kell értenem az utolsó hozzászólóval.VANNAK EMBEREK AKIK BUKÁSRA VANNAK ÍTÉLVE,teljesen mindegy mennyit,hogyan,és mivel próbálkozik.Apróbb sikereket elérhet az ilyen,de a célját soha,mivel az apró eredményeket is csak azért ér el,hogy rövid időn belül elbukja őket.

2 típus létezik:

-aki belenyugszik és a sínekre fekszik az elviselhetetlen fájdalomtól(ugyanis az ilyen jobban fáj,mint bármilyen fizikai értelemben vett kínzás!)

-a másik típus aki ennek tudatában van,mégis küzd ellene,ameddig csak tud.MINDEN TISZTELETEM AZ ILYEN EMBREKÉ,bár nem sokra mennek vele,az életük egy nagy szenvedés lesz :(

"Bár biztos vagyok benne,hogy senki nem olvassa már a kérdést,egyet kell értenem az utolsó hozzászólóval.VANNAK EMBEREK AKIK BUKÁSRA VANNAK ÍTÉLVE,teljesen mindegy mennyit,hogyan,és mivel próbálkozik.Apróbb sikereket elérhet az ilyen,de a célját soha,mivel az apró eredményeket is csak azért ér el,hogy rövid időn belül elbukja őket."

Ez nagy hülyeség. Én is amolyan gyámortalan, kis lúzer voltam de most már visszaszólok ha kell. És ezzel is csak azt akarom mondani, hogy az ember bármire képes ha AKARJA is. Ha nem akarja, ha nem tesz érte eléggé, mondván, hogy úgy is elfog bukni meg csak azért teszi, hogy jobb legyen.. akkor jó hogy nem fog neki sikerülni semmi.

Mindenre képes az ember, és nincs olyan, hogy amaz egy sorsra van ítélve.. Hülyeség az egész. Bár igaz, az ember túlzottan hozzá van szokva a korlátolt tudathoz, egyszerűen nem képes már másképp egy másik gondolkodásra ráállni és elhinni azt, hogy ez ő tényleg,valójában.

Nem veszekedésnek szánom ezt, amit írok, csak jó lenne lelket önteni azoknak az embereknek az agyába, akik még mindig benne vannak az ördögi körben.

tegnap 16:56

Ebben is van igazság,itt van az én példám.18 éves koromban "nyílt fel a szemem",és kezdtem így gondolkodni,ahogy leírtad.Sok munka,erőfeszítés és szenvedés árán végre 26 évesen kijelenthetem,hogy irigylésre méltó életet élek.Nem így az volt az öcsémmel,aki beleőrült a sok sikertelen próbálkozásokba,majd öngyilkos lett...Története itt olvasható(utolsó 3 hsz.):

http://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__2..

Tehát alapvetően én is így gondolkozom,ahogy te,de az élet ezt sokszor nem igazolja.

"Nőm még mindig nincs sajnos"

A következőt tudom tanácsolni:meríts erőt önbizalmat,stb... alkalmi,rövid kapcsolatokból,majd amelyiket gondolod alakítsd komollyá.Érzéketlen megoldásnak hangzik,de hatásos.