Normális anyukám viselkedése?
Idén szeptemberben mentem egyetemre, Pesten lakom koliban. 19 éves vagyok, és még fél év után is anyukám mindig sír, mikor vasárnap visszamegyek. Eddig szinte hetente hazajártam, kb két óra az út, de szeretnék melózni, és feleslegesnek tartom, hogy folyton hazajárjak, mert sok idő elmegy vele és pénzkidobás.
Kolis társaim van, hogy havonta, 2 havonta mennek haza, és nem csinálnak belőle ekkora ügyet a szülei.
Volt, hogy valami miatt bent kellett maradnom szombaton, mikor közöltem vele, hogy nem megyek haza, felkiáltott, hogy ne, elcsuklott a hangja és elkezdett sírni.
Mostanában ha itthon vagyok, elmegyek barátokhoz ide-oda, és ma megjegyezte, hogy el fog velem beszélgetni, mert ha itthon vagyok, mindenkire jut időm, csak épp a családra nem (itt is elcsuklott a hangja).
És így lehetetlen hosszabb távra bárhova is menni, pedig terveztem, hogy tanulás szempontjából kimegyek külföldre, de egyáltalán nem bírná.
Más gyerekek sokkal fiatalabb korukba kiszakadnak, vagy gimis éveikben koleszosok, még sincs semmi... Anyukám meg amiatt sír, hogy 5 napig nem vagyok otthon.
Mással történt ilyen? Mikor fogja feldolgozni, hogy nem lakom otthon? Egyáltalán ez normális?
Nálam ugyan ez a helyzet. Egyetem, Budapest. Ha eleinte nem vittem haza a ruháimat mosni, az volt a baj. Ha vittem otthon főtt ételt, akkor annyit, hogy ki kellett dobni. Ha nem vittem, akkor meg egyenesen belelátták, hogy éhezem. Minden hétvégén kötelező jelleggel haza kell járnom. Ha nem teszem, feljönnek ők és "meglátogatnak".
Látom bennük a jó szándékot, de rém idegesítő, hogy nem hagyják élni a felnőtt gyermeküket.





Átérzem a helyzetedet, velem is ugyanez van. 12.osztályban kolis voltam, ő teljesen depressziós lett, belebetegedett, stb. A kajával ugyanez van: régebben túlsúlyos voltam, mert mindent megettem amit elém rakott, 3 éve lefogytam, és még mindig ott tart hogy anorexiás vagyok, meg fogok halni, csúnya vagyok, sovány vagyok, meg ilyenek.
MENEKÜLJ!!! FACERŐL TILTSD LE! Ha felmegy hozzád a koliba, te menj el addig. Majd, ha észreveszi magát, állj vele szóba és beszéld meg vele, mert így te is depressziós, életunt idegroncs leszel, nem lesz normális párkapcsolatod, nem lesz családod, örökre "anyuci kisbabája" leszel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!