Mi a teendő, ha a megítélt láthatási időben az Apuka mégsem viszi el a gyerekeket és ezt utolsó pillanatban közli nem is velem, hanem a gyerekkel?

10-es Téged legalább vígasztalt az anyukád. és tényleg, szerintem valahol ez a normális hozzáállás. Engem hasonló helyzetben nem vígasztaltak, hanem rátettek egy lapáttal, hogy látod, hogy apád ilyen meg olyan alak, és nem szeret téged. Ezt az érzést nem kívánom egy gyereknek sem, és én sem tudtam 10 évesen feldolgozni, hogy az imádott apám tojik a fejemre, és csak ígérget.

A kérdezőnek nehéz dolga van, és tényleg én is csak azt tudom mondani, hogy készüljön úgy, hogy apuka nem viszi a gyereket, és akármilyen nehéz is, ne szidja a gyerek előtt.

Meg még párszor átbeszélni apukával, hogy az anyuka is ember, nem egy gép, és nem játsszon már senki az idejével, mindent meg lehet beszélni, meg lehet oldani, át lehet tervezni, csak vegye már apuka is emberszámba az anyukát is meg a gyereket is.

Mert ne felejtsük el, hogy a gyerek is számított az apjára, és vele tervezte a hétvégét.

Annak idején amikor mi váltunk, nem volt megszabva kikötött láthatási idő. Abban maradtunk, hogy majd amikor alkalmas, jön a gyerekért, vagy a gyerekhez, de minimum 1-2 nappal előtte szóljon, ha el akarja vinni.

Az ötletszerű felugrás a gyerekhez sem zavart, ha éppen ráértünk akkor jó, ha nem, akkor így járt!

Nekem, amikor a válás mellett döntöttem sem voltak illúzióim a megbízhatóságát illetően, ezért is tartottam jobbnak, ha csak akkor hecceljük fel a gyereket, ha valóban jön. Az életemet a gyerekemmel akkor is meg kellett volna oldanom, ha véletlenül megözvegyülök, tehát erre rendezkedtem be.

A kötelező dolgoknak soha nincs jó vége, általában inkább teher, az arra hajlamosoknál.

Én nem mondom, hogy ennek kellene lennie mindenhol a követendő példának, de nálunk ez tökéletesen bevált. Ehhez persze az is kell, hogy egy viszonylag kulturált kapcsolat maradjon a válás után is a felek között.

#15

Látom nem értetted meg amit írtam!

Mivel nem volt kötelező jellegű a látogatás és magától jelentkezett, így nem volt az, hogy lemondta.

Ergo, a gyereket sem érte csalódás.

Ha meg mégis nagyon ritkán és váratlanul közbejött valami, megbetegedett és 39 fokos láza volt, vagy a munkahelye küldte valahova, azt a gyerek is megértette.

Az egész hadoválásomnak annyi a lényege, hogy úgy szerveztem az életem, mintha nem is lenne az apa.

De nem akarlak sem téged, sem mást erről győzködni, leírtam, hogy nálunk hogy volt és felőlem mindenki azt csinál, amit akar!

"Látom nem értetted meg amit írtam!

Mivel nem volt kötelező jellegű a látogatás és magától jelentkezett, így nem volt az, hogy lemondta.

Ergo, a gyereket sem érte csalódás."

DE! A gyereket ÉRTE csalódás, mert az apa elöre megígérte a közös hétvégét és most mégis lemondta!

"Ha meg mégis nagyon ritkán és váratlanul közbejött valami, megbetegedett és 39 fokos láza volt, vagy a munkahelye küldte valahova, azt a gyerek is megértette."

A kérdezö szerint ez nem "ritkán és váratalnul" dolog, hanem az apa rendszeresen így viselkedik, amit a gyerek - teljesen jogosan - nehezen tud megérteni.

"Az egész hadoválásomnak annyi a lényege, hogy úgy szerveztem az életem, mintha nem is lenne az apa."

A kéredzö NEM TUDJA úgy szervezni az életét, mintha nem lenne az apa, mert ha arra számít, hoyg a gyerek otthon van, akkor az apa mégis el akarja vinni (azaz az anya hiába akar a gyerekkel közös hétvégi programot), ha meg elöre bejelenti az apa, hogy viszi a gyereket (az anya meg tud plusz munkát szervezni), akkor az utolsó pillanatban meggondoklja magát és mégsem viszi el.

Tulajdonképpen nagyon érdekelne, TE nagy okosan hoyg szerveznéd meg így az életet a gyerekkel (aki egyelöre még kicsi, 9 éves)!

"De nem akarlak sem téged, sem mást erről győzködni, leírtam, hogy nálunk hogy volt és felőlem mindenki azt csinál, amit akar!"

TE könnyen beszélsz ebben az esetben, mert láthatólag fel sem fogod, mit is ír a kérdezö, csak magad fényezed, hogy milyen szuper valaki vagy!