Szülők elváltak, mi a teendő? Többi lent.

Na hát előre szólok, hogy a sztori elég hosszú, tehát ha nem szeretnéd elolvasni, akkor csak simán lépj tovább.

Úgy kezdődött az egész, hogy amikor én voltam kb. 8-9 éves, akkor a tesóm ballagott általános iskolából, és a ballagási ebéd közben egy kisebb-nagyobb vita keletkezett a szülők között.

Akkor anyukám megkérdezte apukámat, hogy kit választ?

-Anyumat, vagy mamámat(édesapám anyukája)?

És akkor mondta apám, hogy akkor inkább mamámat.

Itt édesanyám és apám között megromlott a kapcsolat kissé, de kibékültek, illetve úgy TŰNT, hogy minden rendben.

2-3 éve viszont egyre rosszabb lett a kapcsolat,.. egyre több családi vita, veszekedés, mindig a másikban keresni a hibát.

Anyám megunta az egészet ebben az évben, és azt mondta apámnak, hogy 8-9 éve történt valami próbálkozzon vissza emlékezni, hogy mi, hiszen emiatt rossz a kapcsolat (a vita ugye..).

Még nem említettem de apám fogyasztott többször is alkoholt, volt, hogy túlzásba vitte, és sokszor arra sem emlékezett, hogy mit mondott előző este, meg hogy miket ígért meg.

Anyám idén nyár végén beadta a válópert, ami nagyon megérintett..

Sőt előtte 1 hónappal elhunyt nagyapám is (apám apukája).

Ez a sok dolog egyszerre nekem sok volt, hiszen nagyapámmal nagyon jó kapcsolatban volta, naponta többször beszélgettünk, és játszottunk is sokat régen együtt, illetve tudott segíteni minden olyanban, amihez én kevés voltam.

Visszatérve a témához, hogy anyám beadta a válópert, na itt már tudtam, hogy ebből nem lesz jó dolog, hiszen apám nem igazán vette komolyan, hiába mondtuk neki tesómmal, hogy próbáljon meg változtatni rajta, de nem hitte el, hogy anyám megteszi.

Hát 2 tárgyalás volt a bíróságon, és mind2 alatt rossz napom volt, és rosszul éreztem magam, és amikor megtörtént a második tárgyalás, már utána 1 héttel költözni is kellett, hiszen édesapám nevén volt a ház.

Elköltöztünk, vitatkozások közben, és kiabálások közben, de sikerült elköltözni, itt apámra nagyon haragudtam, hiszen komolyabban is vehette volna a dolgokat..

25 évig voltak házasok, és amikor hazamentem egyik nyári napon iskolából, akkor apám sírva fogadott, hogy megkapta a szülinapi ajándékját, és oda adta nekem a váló papírt, és itt nagyon megsajnáltam.

Azóta egyébként többször járok hozzá, mióta elköltöztünk, és teljesen megváltozott, jobbfej lett, nem alkoholizál annyit, sőt.. van hogy 1-2 hétig nem is iszik, ahhoz képest előtte minden nap ivott..

És az a baj, hogy sajnálom édesapám is, mert tényleg csak meg halt az édesapja, illetve mamám is sajnálom, hiszen már ő is öreg, illetve apám mondta hogy amikor hazamegy, akkor üres a ház, se család, se feleség..

Többször is amikor ott voltam már láttam könnyezni, és sokszor emlegeti a régi időket, de vissza költözni sem akarok, mert akkor meg anyámat hagynám cserben úgymond..

Az a legnagyobb baj, hogy mindkettővel nagyon jó kapcsolatot ápolok, és nem tudok igazán dönteni, hogy hol legyek.. úgy szoktam, hogy hetente megyek 2-3x apámékhoz látogatóban, de amikor onnan eljövök sokszor elkap itthon a sírás.. ha szégyen ha nem, 17 éves fiú léttemre is megkönnyezem a dolgokat, gondoljon rólam bárki bármit.

Ez a 2 dolog, hogy válás, és nagyapám halála úgy megvisel, hogy sokszor este sírva alszom el, illetve úgy érzem néha, hogy "begolyózok" teljesen, van olyan hogy csak nézek magam elé és magamnak beszélek, hogy hogy lehetek ekkora hülye, meg magamnak magyarázom hogy miattam történt biztos az egész, pedig valószínűleg nem, de mindenért magam okolom..

Erről az esetről nem igazán beszéltem még senkinek.

Se édesanyámnak, se apámnak, se tesómnak, hiszen tuti elsírnám magam közben, és nem akarok gyengének tűnni a szemükben.

Pedig tesómmal elég jó kapcsolatban vagyok, de ő már külön él, de még neki sem mertem erről beszélni.

Valakivel volt már hasonló? Vagy esetleg ugyanilyen?

Hogyan lehetne ezeket a dolgokat megoldani? Hogy lehet ezt feldolgozni?