Szülők elváltak, én felnőttem, és mégis ingerlékeny és indulatos vagyok velük szemben. Mit lehetne tenni?

Sziasztok. 22 éves leszek hamarosan, 18 éves voltam, mikor a szüleim szétmentek, én azóta is hangoztatom, hogy megváltás volt ez számomra, mert otthon folyamatos csatározások zajlottak. Mindkét szülőm sokat ordítozott velem, az alaptermészetük mindkettejüknek agresszív volt. Az is igaz másik oldalról, hogy sok dolgot megengedtek, kitanítottak, támogattak, csak a viszályok keserítették meg az életünket. Mióta elváltak útjaik azóta mindketten nyugodtabbak, kiegyensúlyozottak, bár a heves vérmérséklet maradt. A problémám az lenne, hogy belőlem a "védekező jellegű agresszív fellépés" nem kopott ki. Egy ártatlan kérdésre is azonnal ugrok, ha valami sértést, támadást képzelek bele. Már sokszor akkor megsajnálom édesanyám és édesapám, miközben felemelem a hangom velük szemben és elmében teljesen tisztában vagyok vele, hogy ez rossz, de nem tudom fékezni magamat. Már egy "Hogy állsz a szakdolgozattal?" kérdést is támadó jellegűnek veszek, mintha csak azt mondanák nekem, hogy "Te lusta disznó, turi, hogy el vagy maradva a dolgaiddal". Iszonyatos bunkó tudok lenni, pedig nem akarok. A dolog "pikantériája" az, hogy másokkal szembeni dühszabályozásom nagyon jó, mindig sikerül lecsillapítani magamat egy-egy nyomás alatti helyzetben. Otthon, négy fal között kivetkőzök önmagamból.