Hogyan mondtad el Anyudnak, amikor először megjött a havibajod?

Nem beszeltunk ilyenrol elotte. Emlekszem reggel eszrevettem a dolgot, olyan lett a pizsamam is, de nem mertem szolni, nem szeretek ilyenekrol beszelni. Szoval ugy mentem el a suliba, hogy megvolt, nem volt betetem. Meg tesioram is volt, egy papirzsepit tettem be csak. Nem aztam at, nem volt akkor eros a verzes. Aztan otthon muszaj volt szolni, adott egy betetet. Eltelt x ido, cserelni kellett volna. Hat nagy boldogan kivettem a betetet es kijottem a furdoszobabol, mint aki jol vegezte dolgat. Aztan mondta anyam, hogy amugy ez nem ilyen egyszeru, bizony ez egy hetig tart. Hat nem orultem neki.xD

11 lehettem, 14 eves koromban mertem mar kimondani ugy rendesen, hogy vegyen mar betetet. Elotte mindig csak odasuttogtam neki ha nagyon muszaj volt.

De van egy masik sztorim, osztalytarsam meselte, hogy hogy volt ez anyukjanal.

A kovetkezo tortent: O nem beszeltek ilyen dolgokrol szuleivel. Fajt a hasa, de nem lepte meg nagyon, aztan elment a mosdoba, es hat latta, hogy verzik odalent. Nagyon megijedt, kifekudt a napra es sirt, es varta hogy meghaljon.(mert azt hitte, hogy meg fog halni)

Mi rohogtunk, de nem hiszem, hogy neki annyira vicces volt.:DD

11 voltam, meglátta a vért az ágyban éskiakadt. Én meg csak néztem, hogy hé, ez természetes biológiai folyamat, OK, hogy gyermek vagyok, de az élet ilyen.

Adott betétet s talán még vattát is, rám pakolt 2 bugyit, én pedig ész nélkül mentem boltba valami emberibb megoldásért, nem tudom, mi lett volna velem tampon nélkül.

Azért egy érdeklődő ember megfelelő társaságban 11 évesen már elég sokat tud. Még az óvoda is príma információszerzés volt, de a menseshez kellett a kisiskolások nagy tudása :)

13 voltam, és fogalmam sem volt mit kell tennem. Senki nem világosított fel, tiniujsagokbol szedtem össze az infókat, de azt például akkor még nem tudtam, hogy mégis hova kell dugni a tampont.

Aznap reggel nem voltam hajlandó iskolába menni, hiába kérdezte nagynenem, hogy mi a bajom, nem válaszoltam, csak sírtam, valamiért nem mertem kibökni, végül rákérdezett és úgy derült ki. Adott vattát, aztán hozott nekem betétet.

Sokáig amúgy nagyon cikinek gondoltam az egészet, még venni se mertem semmit, mindig a nagynénémet kértem meg, hogy hozzon. Az utóbbi kb 3 évben vált nekem erről természetességel és nem, mint tabutéma beszélni.

Nem emlékszem, hogy hogy történt, d3 a lányomnak 10 évesen jött meg(2éve), arra igen.

Egy délután sírva jött ki a mosdóból hátra tett kézzel és mondta, hogy megjött neki.Nagyon sírt, pedig tudta, hogy mi az, elmondtam neki már jóval előtte.Azért sírt mert ő ezt nem akarta.Kicsi volt, de a teste nem.Ja és a véres bugyi volt a kezében, ki akarta dobni.

Kezdi megszokni, de utálja.

Mit jelent az, hogy "adott" betétet? Nekem megjött 10 évesen, szóltam Anyunak, hogy vérzek, tettem be betétet.

Már azelőtt is tudtam, hogy ott van a betét a wc-ben a kis szekrényben, nem kellett a kezembe adnia. Sőt, szólni sem kellett neki soha, mert olyan volt a betét, mint a wc papír vagy a zsepi, soha nem fogyott el, mindig több fajta volt otthon, és sok.

Asszem 11 voltam, este mentem szokásosan fürdeni, levettem a bugyim és csuromvér volt. Rettenetesen megijedtem, én is azt hittem hogy meg fogok halni. Senki nem világosított fel előtte. :(

Az első és a második majd a harmadik sokk után visítottam anya vagy a nagymamám után, de az biztos, hogy jöttek mind a ketten, mutattam nekik nagy frásszal az arcomon, hogy mi lett a bugyimmal... Emlékszem a gondterhelt arcukra, egyáltalán nem voltak büszkék és én sem voltam boldog attól hogy aznap éjjel betéttel (pelenkával!) kellett aludnom, majd mint kiderült, ez nem csak egy alkalom lesz... hanem rengeteg... És végül máig gyűlölöm. De az elején rendesen tiltakoztam... nem ragasztottam betétet, anélkül aludtam, órákat hisztiztem.... annyira nagyon nem akartam ezt. Szerintem nincs nő a földön, aki nálam jobban utálná, hogy annak született :(