Szerintetek mi a feladata egy szülőnek?

A tisztázás kedvéért, 22 éves vagyok, nem pedig kamasz. "Ti, kamaszok"

.....

"de a részletek megbeszélését halasszuk késöbbre "

Nem halasztjuk későbbre, ez egy szerintem korrekt, normális kérdés volt a részemről. Különben is, a te fejedben két alternatíva van? Vagy lázongó kamasz vagyok, vagy gyakorló szülő? Tipikus ff világlátás. Csak azért lehetnek ezzel kapcsolatban negatív meglátásaim, mert elvileg kamasz vagyok, és még nincs gyerekem. Oké... Köztes állapot nincs. Nyilván. Erre meg azzal fogsz jönni, hogy ilyet nem mondtál. Esetleg a kérdésre kéne koncentrálni, mert rohadtul nem arra kaptam választ.

Ha az elvárás azt jelenti, hogy egy normális szülő szerepét felvázolom, akkor igen, elvárásokat mondtam.

Nem vagyok ítélkező, tényeket mondtam, ahol a gyerek konnektorba akar nyúlni 16 évesen, ott a szülő a felelős, hogy nem tanította meg fiatalon, hogy nem kéne.

Ahol lóg a gyerek, és elveszik a csp-t, oka van, a neveltetéséből fakadóan, elhanyagolták, túlféltették, tombolhatnéka van emiatt.

Én támogatom az iránymutatást a szülők részéről, de az irányítást annál kevésbé. Nem szaroztam le egyik szülőt se, oka van annak, hogy túlfélt például egy gyereket, viszont fel kéne fogni, hogy ezzel többet árt, mint használ.

Nem véletlen a gyk-n is a sok kiírt "Mit csináljak, a szüleim nem engedik..." Közben elmúlt az illető már 20 éves is. Az ilyen nevelés miatt lesznek motiválatlan, kilátástalan, depressziós emberek a mamahotelben.

Általános véleményt akartam kikérdezni, de ezek szerint te is ítélkező vagy, kedves utolsó, a többiek meg, akik lekamaszoztak, szintén azok.

"miközben mi pontosan tudjuk, hogy mi lesz a következménye az aktuális akaratodnak."

Hadd ne ismételgessem magam. Iránymutatás vs irányítás. Bőven van különbség. Annak is megvan a maga következménye, hogy csak a szülő akarata érvényesül, és elnyomja a gyerekét, és boldogtalanná teszi ezzel. És itt most nem arra gondoltam, hogy jajj, tanulni kéne, de el akarok menni inkább a barátnőmmel vásárolni.

Normális súlyú dolgokra céloztam.

Belőlem nem hiszem, hogy bármi is áradna, és nem belőlem árad a “parasztság”, sokkal inkább belőled, ahogy a keserű romlottság is.

Azért megkérdezném, te milyen nevelést kaptál, hogy egy ötvenes kiégett internethuszár megmodóember sugárzik belőled.

Mert ezt viszont a gyerekemnél el akarom kerülni.

Látod, én is tudok személyeskedni, úgy, ahogy bárki.

Ha torz is bennem bármi, amiről nem tudok, benned pedig nem, tartok attól, hogy a normális, civilizált emberhez én még mindig közelebb vagyok.

Hát ez kb az a szint, hogy kimegyek a piacra, megkérdezem mennyibe kerül a krumpli, te pedig azt mondod, hogy a sarkon lehet kapni aprósüteményt.

Te, aki annyit tesz hozzá, hogy “erre visszatérünk, amikor ez meg az leszel...”

Mert? Én most tettem fel ezt a kérdést, nem bunkó stílusban. Nem adtad meg a tiszteletet, minta magadat 10 méterre felém helyeznéd, és onnan beszélsz le, a köznéphez, aki nem ér fel hozzád. Neked nem kell ehhez a kérdéshez visszatérned velem, nem térünk ehhez vissza, köszönöm.