A szüleim miatt elég korlátozottan kell, hogy éljek, mit csináljak?

Ezeket fogják neked írni válaszként:

ülj le beszélni velük

költözz el amint tudsz

vedd meg a mérgező szülők című könyvet.

Ilyenkor valahogy mindig lemarad a másik oldal.

Megcsinálod a házimunkát rendszeresen úgy, hogy nem megkérni kell, hanem magadtól végzed el? Jó jegyeket viszel haza, megtanulsz mindig időben?

Az önállóság a kötelességek elvégzésével kezdődik...

Itt a gyakorin úgy tűnik, mintha a fiatalok többségét a szüleik bezárva tartanák tizenéves korukban. Holott a valódi életben az ellenkezőjét tapasztalom. Vagy ennyire kettészakadt ebből a szempontból is a társadalom?

Kérdező, ha nem kamuzol, akkor ez szélsőséges eset. Vagy fokozatosan, sok év munkájával felpuhítod a szüleid ellenállását (akkor ezt már 3-4 éve el lehetett volna kezdened), vagy összeszorított foggal kibekkeled, amíg nem tudsz elköltözni (itt nem elsősorban a nagykorúságra gondolok, hanem, hogy el tudd tartani magadat) és akkor úgy tűnsz el otthonról, hogy elérhetőséget sem hagysz magad után.

Sok dolog nem derült ki körülményeidből. Pl. van-e testvéred, mekkora településen laktok, szüleid mennyire élnek zárkózottan. Mozaikcsalád vagytok-e vagy sem.

Az osztálykirándulást értem legkevésbé (elsősorban emiatt gondolok kamura), hisz akkor a kísérő tanároké a felelősség, hogy mindenkit épségben hazavigyenek.

Én is hasonlóan nevelkedtem.

Édesanyám külföldön dolgozott így a nagyszüleim neveltek fel.

Nagymamám vette ki a nagyobb részt a nevelésből, akit mérhetetlenül szeretek, és hálás vagyok neki, de kissé időt múlt volt az az elv, amit át próbált adni.

Anyukám mégha távolról is, de igyekezett rajtam tartani a szemét.

Egyetlen gyermek voltam a családban, így valamelyest érthető, hogy mennyire figyeltek rám és féltettek. Szóval, bizony vannak olyan családok, akik igenis nagy hangsúlyt fektetnek a gyermekeik biztonságára és megfelelő nevelésére.

Mindenekelőtt, tudnod kell, ők ez bizonyára azért teszik, hogy jó ember légy a felnőtt korodra !

És igen, a beszélgetésen kívűl más gyógyszer erre nincs.

Hiszen, az otthonról való meglógással és hasonlókkal csak a viszonyotok romolna. Az apák általában könnyebben gyengülnek el, úgy értem engedékenyebbek, ezért én javaslom, a könnyebben “ellágyulóval” beszélj előbb mindig, arról hogy mit szeretnél, és igenis kötelességed a tudatukra adni, ha ő bennük ez nem fogalmazódik meg, hogy nem tarthatnak bezárva, mert figyelembe kell venniük a mai társadalom gyors fejlődését, és mint gyermek és lassan fiatal felnőtt, a korosztályodhoz mérten kell élned, persze okosan, mert nem szándékod rossz ügyekbe keveredni.

Szerintem próbáld meg, és mindig add a tudatukra, hogy megbízhatnak benned, mert kis győzködéssel rávehetőek lesznek, és picivel engedékenyek, szerintem. (Nekem ez mindig be vált )