Ilyen viselkedéssel a szülők mit gondolnak?

Az én szüleim velem cseppet sem megértőek és úgy bànnak velem mint a kutyával és még éreztetik velem, hogy nagyon rossz ember vagyok aki az életben semmire nem lesz képes.Igen, talán nem úgy ugrálok ahogy ők mondják nekem, nem vagyok feléjük nyitott.A sajàt életemet építem és sok mindennel vagyok elfoglalva, mert tervezgetek, csinálok dolgokat amikkel előre léphetek az életben.

Viszont én tényleg csak a rosszat kapom a csaláfom szeméből és csak a sikertelenséget halmozzák rám.

A bátyám aki egy agresszív állat (ezt bővebben is kitudnám fejteni és érvekkel tudom alá támasztani) őt a kedvencük és őt mindenben támogatják és ez lehet, hogy hihetetlennek tűnik de így van.

És a családom elvárja, hogy tiszteljem őket, bízzak bennük és hogy nyitott legyek velük kapcsolatban.

Évekig dolgoztam egy felnőtt segítségével, hogy jobb lehessen a családommal a kapcsolatom de eléggé egyoldalú volt a próbàlkozás.

Szóval ez az amit nem értek, hogy én a saját életemet tervezem és próbálok előre haladni és hogy elérjek valamit az életben, de a családomtól is a negatívat kapom nem pedig a szeretetet és a támogatást.

Én pozitív és erős ember vagyok, úgyhogy meg fogom csinàlni, de ezt valamiért nem tudom megérteni.

Úgy érzem magam mint egy kitagadt családtagot (ami persze nem teljesen igaz, de sokszor olyanokat kapok ami miatt ezt az érzést kelti bennem)

Én a saját utamat fogom továbbra is járni, csak tényleg ez érdekelne, hogy ha egy picit is máshogy gondolkodom vagy más érdekel akkor miért vesznek semmibe?

L