Szülők, Nektek mi a véleményetek; a serdülő korba még nem lépett gyermekeitek kellemetlen pillanatait, kudarcait, cikis incidenseit, stb. illetlenség a gyermek jelenlétében családi összejöveteleken nyílvánosan vagy ismerősöknek elmesélni?

Hát én is tudnék mit mesélni...

Kezdjük ott, hogy apám konkrétan folyamatosan a megalázásomra játszott. Fehér bőröm van, ha kimentem nyáron, hogy napon legyek, akkor a szomszédból ordított át, hogy "nézzétek már, kijött hófehérke" "mi van, látsz végre napot?" és hasonlók. Örülök, hogy azóta a föld alatt van az öreg.

Vagy volt amikor rokonok azt beszélték, hogy a legkisebb gyerekük aki felnőtt férfi volt már akkor napi hányszor megy nagydologra. "Ami belőled kijön az még a kutyának jó" ezt mondták. Elég megalázó volt neki.

Vagy alap dolog nálunk a hasonítgatás, okoskodás. "Olyan az orra mint az Ica néninek" "Fordulj már el, nézzétek már..." Mintha valami bazári majom lennék, pedig azt sem tudom ki az az Ica néni...

Vagy egyszer begyulladt a fülem, fájt mint a baj, közérzetem is rossz volt. Anyám persze mindenkinek elmondta, erre a fél rokonság jött mindenféle gyógymódokkal. Legmegalázóbb az volt, mikor fülgyertyát hoztak és elkezdték ott helyben a fülembe dugdosni, hogy "Nézd így kell használni". Egyszerűen baromi kellemetlen és megalázó volt, hogy ott ugrálnak körülöttem, mintha valami fogyatékos kisgyerek lennék.

Vagy csak szimplán szerették a gyenge pontjaim támadni. Mikor végzek már az egyetemmel, mikor dolgozom már, meddig fognak anyámék eltartani. Ha nem volt barátnőm akkor azzal jöttek.

Azóta ha tehetem elkerülöm a családom és rokonságom.

Nálunk is az vált be, hogy dühösen beolvastam a családomnak.

Anyám hozta fel minden családi eseménynél, hogy egyszer otthagyta a pár hónapos tesómat "fél órára", hogy vigyázzak rá. Én ekkor 13 éves voltam és alapból nem akartam vállalni, mert hetente 2-3x több órára lepasszolták nekem, ami csak pár percnek indult, de úgy döntöttek, hogy akkor már leugranak egy másik városba.

Persze a fél órából 5 óra lett, persze miután elmentek majdnem rögtön fel is ébredt és végigordította szinte az egész időt, én meg sírva könyörögtem anyámnak a telefonban (többször felhívtam ezzel, a végén kinyomott) a 2. óra után, hogy jöjjenek haza, én nem bírom tovább. Ekkor még szigorúan anyatejes volt, nem adhattam neki mást se.

Ezt MINDEN családi eseményen röhögve előadta, hogy mennyire kétségbe voltam esve, holott általában én voltam a nyugis a családban. Utánozta nyávogva a kétségbeesett könyörgésemet, hogy jöjjön vissza és etesse meg stb.

A végén közöltem vele, hogy ez csak azt bizonyítja be, hogy ő egy csapnivaló sz a r anya, aki csak b...szni tud, de gyereket nevelni nem. Meg még pár csúnya beszólás, utána 2 évig nem is volt hajlandó beszélni velem (nem éltünk együtt).

De ugyanígy apám egyszer széttörte az orromat és kitaláltak egy cuki sztorit, hogy valójában elestem valami bugyuta okból, ezt is röhögve mesélték, hogy milyen béna voltam.

Soha nem tennék ilyet, szerintem ez kegyetlenség.

Az igazi kerdes a kislany hogy reagalt. Neki ciki volt? Ha o lathatoan feszengeni kezdett, vagy elbujt vagy anyukajanak szolt miert meseli el, akkor nem szep a szuloktol, hogy elotte elmondtak es valoszinu, hogy egyaltalan elomondtak.

En nem gondolok semmi rosszat arrol, hogy a gyerekeinkrol nagyon sokmindent meselunk masoknak. Majd amikor lesz gyereked megerted te is, hogy miert.

Mindenkinek a sajat gyereket kell ismernie es ebben van felelossege a szuloknek. Nekem is ido kellett, es persze nott a gyerekem is, hogy megtanuljam o mit nem szeret, ha meselek rola. Ez folyton valtozik is es az is, hogy mit kinek szabad elmeselnem. Most a vicces, aranyos tortenetekre gondolok. Amik nekem azok, neki neha nem es bizony forditva is, ami szerintem ciki ranezve azt o neha nevetve meseli masoknak. Kuhumm.

Te mint egy kivulallo es nem is egy korosztaly lehet cikinek erzed, de nekik nem az. Az en gyerekem eleg egyertelmuen jelzi, ha nem tetszik neki valami. Szol anya ezt ne meseld el. De nem elotte szol! Csakis kozben. Ha elotte szol, akkor az mar a titok kategoria. Peldaul ne mondd el apanak, hogy kilukadt a nadragom az oviban. En ilyenkor megkerdem, miert ne, hiszen ugyis latni fogja es hasonlok de a vege rendben nem mondom el. Altalaban kiderul az egesz mogott az van, hogy o szeretne elmeselni a tortenetet:-).

Nekem nincs gyerekem, csak húgom, de a lényeg ugyanaz, nem mondok el ilyeneket róla. Ha meg is kér rá, akkor meg végképp nem. Esetleg akkor mondanék el ilyet, ha ő maga is viccesnek tartja és tudom, hogy elmondta már pár embernek a családból, de még akkor is megfontolt lennék és rákérdeznék, hisz lehet nem véletlen, hogy csak pár embernek mondta el.

Egyszer volt csak olyan, hogy a legjobb barátom meg a barátnőm előtt kérdeztem meg tőle, hogy van-e még betétje. Ők ugye nem tudták, hogy már menstruál. Láttam is szegényen, hogy nagyon zavarban volt. Mondjuk ez nem sztori volt, hanem csak egy kérdés, de a lényegen nem változtat.

F