Hogyan béküljek ki anyukámmal? Ma reggel csúnyán összevesztünk az én hibámból. Nem akartam ma reggel suliba menni és ebből jött a veszekedés. (végül ithol maradtam) Nagyon szégyenlem magam és sajnálom.

38-as válaszolóval értek egyet.

36-os, nyugi, sose lesz olyan szituáció, hogy te műtőasztal mellett állj, mint orvos. :D Sajnos ennyi ésszel jó, hogy van munkahelyed. Becsüld meg, mert nagyon alacsony az értelmi szinted, ami önmagában még nem lenne probléma, de megkeseredett és rosszindulatú is vagy. Tartsuk tiszteletben mások nézeteit. Emberek vagyunk, nem állatok. Bár az állatok ezerszer jobb érzelmi intelligenciával rendelkeznek, mint néhány ember.

Itt is mennyi megkeseredett, otthonülő, minimálbérért remegő szerencsétlen van. Ez a kategória ezekkel van tele?!

Hajánál fogva cibálnád a gyerekedet? Miért?! Mert fáradt, pihenne, vagy mert éppen nem úgy készült egy témazáróra, hogy jól írja meg, és otthon maradna? Eszednél vagy te? Milyen szülő mond ilyet?

Mikor ezt a kategóriát olvasom, akkor döbbenek csak rá igazán, hogy milyen király szüleim voltak (és még most is azok). Ha nem akartam bemenni a suliba, akkor otthon maradtam, és általában anya ment el az igazolásomért is (igen, ilyen jó dolog ám, ha jóban vagy az orvosoddal :) ). Sőt, olyan is volt, hogy apa meghallotta, hogy otthon maradok, és mondta, hogy na akkor délben ebédeljünk együtt valahol mind a hárman. Nem a fenyegetőzés, hajtépés ment.

Ettől függetlenül végig kitűnő voltam a gimiben, és két felsőfokú nyelvvizsga volt a zsebemben, mire elballagtam. Bizony az egyetemen is megmaradt ez a fajta lustaságom, ettől függetlenül a diploma megszerzése után azonnal sikerült elhelyezkednem, és a mai napig jól fizető állásom van. És most jön a legjobb rész! Itthonról is dolgozhatok, és bizony nekem is van olyan, hogy 0 erőm van felkelni, és olyankor kikapcsolom az ébresztőt, és 10-11 óráig ki sem bújok az ágyból. Pedig már régen nem kisiskolás kamasz vagyok.