Nem szeret az apám?

Nekem úgy tűnik, hogy nem is kötődik hozzád.

Abban a 8 évben, amíg veled élt, törődött veled egy kicsit is? A viselkedéséből arra következtetek, hogy akkor sem foglalkozott veled, vagy dolgozott, vagy mással volt elfoglalva, de nem alakult ki a kötődés. Ekkora térbeli és érzelmi távolság után, ennyi idős korban nem is fog, bele kell törődnöd, valahogyan el kellene felejtened, bármilyen nehéz is. Tudom, a fiúknak kell egy férfi példakép, akire felnézhetnek. Jó lenne, ha sportolnál és az edződ lehetne a példaképed, meg az a személy, akire számíthatsz.

Az én szüleim 11 éves koromban váltak el, utána egyszer találkoztam apámmal kb 14 évesen. 22 éves koromban megkerestettem, mert unokája született, gondoltam szeretne tudni róla, meg rólam is-illetve nem tudtam túljutni azon, hogy miért nem kellettem neki. Megtalálták, de nem akart velem találkozni, se beszélni. Utána átértékeltem ezt a kérdést és "egy kis" belső munka után elengedtem őt. Most 37 éves vagyok, szóval nagyjából 26 éve nem láttam, nem tudok róla, ha szembe jönne az utcán valószínűleg elmennénk egymás mellett...

Szerintem te is tudatosítsd, hogy ez egyoldalú kapcsolat, nem erőltetheted, hogy akarjon téged. magadban rendezd, hogy ez nem miattad van, ő meg elszámol magával ahogy tud. Akár kérj külső segítséget is! De ezzel a folyamatos elutasítással csak mérgezed magad.

Velem is szó szerint ez volt, csak nálunk eljutottunk oda, hogy már meg sem nézte amit írtam neki (boldog születésnapot üzenet volt).

Aki ezt egy vállrándítással letudja, azt tudom irigyelni, én is elfogadtam, hogy egész egyszerűen telibe sz..r engem, de azért fájt. Letöröltem mindenhonnan, és azóta úgy teszek, mintha sose lett volna, és nevelőapámat hívom apámnak. Így mások se kérdeznek legalább. Nem könnyű, de idővel nem fog annyira fájni. Én már kb 8 éve semmit nem hallottam felőle. Kitartást és sajnálom. :(

30N

Szegény, sajnálom, rossz érzés lehet :(

Próbáld egy időre hagyni őt, hátha akkor észbe kap és javul talán a helyzet...ha meg nem, hát annyit is ért sajnos. Fel a fejjel!

Nézd, a szeretetet nem lehet kikényszeríteni, akkor sem, ha ez borzasztóan bánt téged.

És - ne haragudj - de te talán nem annyira az apádat, mint konkrét embert/egyént szereted, hiszen alig ismered őt, és amit ismersz belőle, az nem épp a szeretetre ösztönző oldala, hanem a szerető apuka _képét_ szereted, amit őrá vetítesz.

Sok oka lehet annak, hogy veled nem hajlandó foglalkozni, lehet, hogy egyszerűen simán rossz ember, lehet, hogy úgy lettél, hogy anyád elhitette vele, tablettát szed, és ő kényszerből lett apa, lehet, hogy anyád manipulálta őt (eltiltotta tőled, ő meg nem állt a sarkára), lehet, hogy az új élettársa mainpulálta őt (ebben az esetben úgyszintén gyenge és éretlen ember) - ha "nem akarod feladni", akkor talán itt kéne kezdeni. Ugyanakkor nyilván nem tudod őt megkérdezni erről, mert nincs az a bizalmas viszony köztetek, ami lehetővé tenné, hogy ezt elmondja neked (hiszen a fenti okok mindegyike rá nézve szégyenletes, és egyes okok rád nézve is bántók lennének - nyilván neked sem esne jól, ha kiderülne, anyád annak idején csak férjet akart fogni magának).

Szóval....egy kapcsolathoz két ember kell, és apád a leírásból nem hajlandó kapcsolatot tartani veled (de ezen túlmenően, hogyismondjam, nem bánt/szid stb.), azaz talán most egyelőre nem érdemes eröltetni. Talán pár év múlva, miután meggyászoltad, hogy apa nélkül nőttél fel és miután anyádtól is leváltál, megpróbálhatod megkeresni azzal, hogy az ő verzióját is szeretnéd hallani a történetnek.

Addig meg éld az életed, tanulj, önállósodj, és ne engedd, hogy a gyerekkori apahiány határozza meg az életed, hiszen az embernek nem a szülők jelentik az egyetlen értékes emberi kapcsolatot az életben.

Esetleg családfelállítással javulhat a dolog, nekem az segített.

A mérgező, lehúzó kapcsolatokat meg kell szakítani. Az emberek öreg korukra egyébként változnak, szóval sok szünet után is alakulhat ki viszonylag jó kapcsolat akár.