Mit tudnék tenni az apámmal? Öngyilkosság?

Sziasztok! Úgy érzem elég rossz kapcsolatot táplálunk az apámmal én magam, és a testvéreim is.

Elég stresszes a munkája, és talán ezért van az, ami. Akármikor itthon vagyunk nem megy más, csak a fesztivál.

A lánya vagyok, és rossz érzés, hogy semmit nem tud rólam. Halálosan komolyan mondom, SEMMIT!

Gyakorlatilag jóval később érek haza, mint ő. És azért csak jól esne, ha megkérdezné, hogy mi volt ma az iskolában, kaptam-e jegyet, vagy bármi más.

Csak akkor veszi észre a létezésünket a testvéreimmel, mikor ordítani "kell" velünk.

Egyik veszekedésünk már elfajult addig, hogy se szó, se beszéd elszöktem otthonról. Mielőtt elmentem, kezet emelt rám úgy, hogy az állkapcsom is megrándult,és a combom órákig fel volt püffedve és kézlenyomatok éktelenkedtek rajta. Na meg persze olyat is hozzámvágott, hogy leszarja mi van velem, és többet be ne merjem tenni a lábam a házba.

Szokott olyat mondani, ami nagyon fáj a szívemnek. Mikor hangot adok a véleményemnek, sokszor mintha valami kutyához beszélne "Kuss. Mondom kussolj."

Volt alkalom, mikor rám és a testvéreimre undorító szavakat használt. Mondhat ilyet egy apa?

Éppen egy 10 perce sem volt az utolsó veszekedésünk. Kiejtettem a sütit a kezemből, így minden tiszta morzsa lett. Mentem ki egy seprűért, hogy feltakarítsam. Anyám ilyen nem is tudom, elég elnéző hangsúllyal, "Felsöpröd,eszel,aztán megfogod magad, kiveszed a gépből a száraz ruhákat és összehajtogatsz. Megértetted? (Nem szóltam semmit) Mondom, megértetted?" Itt kicsit eltört a mécses, és mondtam, hogy ne ordítson így ok nélkül, örülök, hogy hazaértem egy 20 perce, majd megcsinálom.

Erre apám elkezd ordítani, hogy én mit képzelek magamról, meg hogy, amint mondtam, kussoljak el.

Ebből áll a viszonyunk, anyával egy kissé jobb, viszont apával szó szerint semmi szeretet nem érezhető közöttünk. Napját nem tudom, mikor puszilt meg, vagy épp ölelt át. Hogy mikor szólt hozzám szépen.

Sokszor úgy érzem, hogy már senkire sem számíthatok.

Az idegrendszerem, a lelkivilágom romokban. Biszexuális vagyok, amit nem merek felvállalni. Étkezési zavarral küzdöm, és az orvosom kijelentette, hogy veszélyben van a gyomrom működése. 0-24-ben stresszelek az iskola, a tanárok és a dolgozatok miatt. Az elmúlt egy évben szexuálisan zaklattak, amit máig nem tudok feldolgozni. És még a szüleim is belémrúgnak napi szinten. Az öngyilkosságon gondolkodom már egy jó ideje. Kérlek segítsetek, mit tegyek?!