Mit kezdjek az apámmal?

Sajnos a gyerekkorom nem volt ilyen téren valami harmonikus, a szüleim sokat veszekedtek, volt hogy verekedtek is. Egyikőjüket sem akarom mosdatni, volt hogy anyám provokálta ki(persze attól még senki sem kell megütni) de a lényeg a lényeg hogy mindketten adtak egymásnak. Én ezt gyerekként nem igazán tudtam hogyan kezelni, nem fordultam el apámtól és ezért volt hogy anyám nagyon haragudott rám... 14 voltam amikor elváltak, de még évekig pereskedtek utána rajtunk a nővéremmel és a házon. Jelenleg 24 vagyok és 5 hónapja apámhoz kellett költöznöm ideiglenesen aki a nagyszüleim lakásában lakik. Itt kezdődnek a bajok: az apám szinte megmagyarázhatatlanul durva velem időnként. És sosem kér bocsánatot semmiért. Volt hogy azt mondta neked hogy falánk vagyok úgy hogy évekig küzdöttem anorexiával és most sem vagyok több 50 kilónál. Itt zokogtam utána órákig és egyszer sem jött ide.

Nem vagyok egyáltalán lusta, a házimunka 90%-át én csinálom a mosástól elkezdve a porszivózásig és mégis ha valamit meg kell csinálnia saját magának akkor hisztizik és csapkod mint egy gyerek. Pl. most hazajött és megkért állitólag(én nem hallottam) hogy porszivózzam ki a szobáját (épp porszivóztam). Hozzáteszem hogy egy hete virusos fülgyulladásom van és a bal fülemre szinte alig hallok valamit. A porszivó csöve(mert ugye elpakoltam mikor készen lettem) a hátam mögött lévő kanapé ágyneműtartójában szokott lenni és úgy tette vissza hogy effektive rádobta a 20-kg-os kanapé ülőrészét a hátamra úgy hogy szóltam neki hogy tegye le mindjárt berakom a hátam mögé. Most is piszkosul fáj.

Máskor meg(főleg ha sokáig kint marad a garázsban és iszik) akkor hazajön és haverkodik, beszélgetni kell vele különben megsértődik. Akkor is megsértődik sokszor hogy szólok h kapcsolja le a tévét mert tanulni/pihenni szeretnék. Egyszer mikor hazajött becsipve akkor is haverkodott és meg akarta fogni a fejemet és elhúztam erre kibukott hogy mi van velem az apám nem foghatja meg a fejem? Erre azt mondtam hogy olyan volt a mozdulat mintha meg akart volna ütni, eleget láttam gyerekkoromban hogy mit csinált, reflexszerű volt. Erre még ő oltott le hogy akkor jó lenne ha járnék még pszichológushoz...

A nagyimmal(az ő anyukájával) már beszélgettem erről és ő azt mondta hagyjam rá, ő már nem fog megváltozni(50 múlt) amig együtt laktak ők is mindig csak veszekedtek vele. Apám egyedüli gyerek és marhára el van kényeztetve a mai napig. De nem tudom már meddig birom, ha egy normális pillanatában akarok vele beszélni akkor hagyjam a hülyeségeimmel és különben is neki semmi baja, velem van a baj.

Tényleg velem van a baj?

24/L