Mit kezdjek apámmal?

Elköltöznöd önerőből kell, nem apa pénzéből, ha ilyen sz*r alak, el se fogadnám tőle, ha felajánlana nekem egy lakást. A halála után majd megkapod, ami jár.

Apád egy cinikus idióta, csodálom, hogy nem szoktál hozzá, de az is lehet, hogy csak túlreagálod. A helyedben adnám a lovat alá, hogy amikor azzal jön, “pénztéros leszel” akkor elmondod, hogy miért, az gond? A lidlben 500 k-t kapnak, jobban keresnek, mint a magyar fizetési átlag! A pénztáros, árufeltöltő munka nem szánalmas, alja munka, a munka az munka, lehet, hogy nem álommeló.

Én amúgy se apádnak kell megfelelned.

"Elköltözni nem tudok, nem költene egy lakásra.. "

Ilyen hozzá állással?

Mégis csak jól tanulhatsz, ha felvesznek egyetemre. Akkor meg már csak nem leszel pénztáros. Ha meg igen, akkor mi van? Lehet, hogy neked épp ez a munka tetszik.

Egyébként ő mivel foglalkozik? Lehetne esetleg az ő szakmáját/munkáját is fikázni, csak hogy érezze a törődést.

Apád bekaphatja.

(egy pénztáros)

És akkor mi van, ha pénztáros leszel?

Amúgy meg meríts erőt a gonoszkodásaiból, és bizonyítsd be neki, hogy igenis, többre viszed majd, mint ő.

Az én apám is ilyen volt. Állandóan zaklatott, ordibált, ütött-vágott a "tanulmányi eredmények" miatt, és nap mint nap azt kellett hallgatnom, hogy egy senki leszek, segédmunkás, a társadalom szemete, stb. Az se zavarta, hogy 17 évesen többet kerestem, mint ő, mert akkor meg azzal volt baja, hogy miért ülve dolgozom (mert programozó vagyok vazze!) meg miért nem kelek reggel ötkor, mint a "rendes emberek", szóval mindig volt valami hisztije. A végén már ilyen szövegeket vágott hozzám, hogy "meddig élősködsz még rajtunk", "mikor takarodsz már el végre". Na, akkor lett elegem, és eltakarodtam, neki meg lett egy lila folt a szeme alatt búcsúzóul.

Sajnos Magyarországon ez az általános szülői tempó, hogy pokollá kell tenni a gyerek életét, mert "az élet kemény". Ezért depressziós meg drogos meg önállótlan a fél ország sok generációra visszamenőleg, mert úgy nőtt fel mindenki, hogy kuss, álljál vigyázzba, engedelmeskedj. A nyugati országok pont azért sikeresebbek, mert nem kényszerítenek senkit arra, hogy robot legyen.

Az egyetlen dolog, amit tehetsz, hogy elköltözöl. Meg fogsz lepődni, mennyivel könnyebben boldogulsz, mint hinnéd. Nekem annak idején a barátnőm és a családja segítettek. Le kellett költöznöm vidékre és társbérletben laktam egy darabig, de megcsináltam. Neked is biztosan vannak barátaid, valamit biztos tudsz alkotni.

Keress valami bevételt, költözz le egy vidéki városba, ott Pesthez képest fillérekért kapsz albit, vagy ha vidéki városban éltél eddig is, akkor falura, akárhová. Nem biztos, hogy olyan kényelmes lesz, mint otthon, de a szabadság, hogy nem lebeg fölötted egy állandó rosszindulatú kritikus, mindent megér.

Biztos vagyok benne, hogy létezik valamiféle szociális segély is, amit igénybe vehetsz. Ha az értéktelen, drogos xar cigányoknak jár, akkor egy egyetemistának is. Nyilván bizonyítanod kell, hogy rászorulsz. Nézz utána.

Ne foglalkozz vele. Engem is sokkoltak mindig a tanulással. Jó képességű vagyok, az tény, de ha valami nem érdekel, akkor sem tudom megtanulni. Az effektív tanulás sosem volt erősségem. Könyvek fölött görnyedni, stb. Ami ragad, ragadt és kész. Két szaomám lett, egy diplomám, 4-es 5-ös államvizsgával, dolgoztam jópár helyen, sokáig a nettó 100 se volt meg, a "nagy magyar olajcégnél" is megvolt 4 év, a pokolba kívánom az egészet, sose voltam ambíciózus. Ha az vagy, akkor 8 általános is elég ahhoz, hogy "nagymenő" legyél. Nekem egyszerűen nincs affinitásom a törtetéshez. L

Mi vagyok most? Taxis. Egy egyszerű, lenézett kutya, semmi több, de jöl érzem magam. Megélek, kvázi a magam ura vagyok, érdemben senki nem tud b@$zogatni, ha úgy gondolom dolgozom, ha meg amúgy, akkor nem. Hiába lett jó a diplomám, ha nincs bennem a törtető hajlam.

Lényeg: szarjál rá, hadd mondja...