Minden áron megéri végleg "leválni " az ilyen szülőkről?
Elkezdtem egy 6 éves képzést, ez a 3.évem. már biztos vagyok benne hogy nem akarom majd ezt csinálni, nagyon utálom egy részét. Szeretnék egy másik szakon tanulni, de anyáék nem engedik, nem támogatnának benne, és azt mondták hogy akkor nem mehetek haza többé.
Kiskoromban sokat vertek, naponta elmondták hogy nem vagyok normális, csak azért vagyok mert kiszakadt a gumi, bárcsak inkább egy kutyát vettek volna helyettem, és hogy hülye vagyok, nem fogom elérni a céljaim...stb.
Nem tudom hogy szerettek e valaha (vegülis jó sok pénzt kiadtak rám..) de én nem szeretem őket. Az egyetlen dolog amit erzek a közelükben az a stressz, hogy menekülni akarok, bárcsak inkább ne lennének szüleim ...probaltam elég jó lenni, megfelelni nekik, de nem sikerült sehogy sem .
Felek "leszakadni "...felek attól hogy minden csak rosszabb lesz, a veszekedés, vagy hogy az eddigiekhez hozzá jön a bűntudat is...egy hálátlan szemétláda lennék...
Számolgattam és tudnék annyit dolgozni az egyetem mellett hogy eltartsam magam...de egyszerűen felek,rettegek meglépni ezt...soha többé haza se menni és olyat tenni amit ők elleneznek...
Nem tudom mit tegyek így minden tanácsért, véleményért hálás lennék.
(Kisebb dilemma:gáz 22 évesen kezdeni egy alapszakot?)
6 éves képzés?.... :-O
Mi az orvosi egyetem?
Csinálj egy főiskolai diplomát akkor ugyanezen a szakterületen, azt 1,5 éven belül meg tudod csinálni.
Jaj, ugyanebben a helyzetben vagyok. Én egy 3,5 éves képzést kezdtem el, csúszok. Elkezdtek szidnu, lejáratni és verni. Nem engedték meg, hogy abbahagyjam, sulit váltsak, vagy legalábbis szakot váltsak. Nem vernek és erőltetik ezt, ezzel elvesznek legalább 5 évet az életmből... De tényleg egyszerűbb volt elcsúfítani az arconat és véresre verni többször, mert nemegy az általuk elképzelt szak.
Azon felül, hogy kisgyereknek kezelnek, nem engednek sehova, nincs életem, de ezt a sz.rt,amire nem is akartam menni, az első hét óta utálom, nem is megy, erőletik. Én tudom, hogy úgy megvernek, hogy lehet nem élem túl, ha abbahagyom...
Én marha meg belementem ebbe, pedig 16 évesen arra is képesek voltak, hogy aza akaratom ellenére begyógyszerezzenek és hasonlók.
Egy hónap múlva 22 leszek, és kb. semmi életcélom nincs. Pokoli 3 év volt, a második általános iskola csak sokkal rosszabb kiadásban...
Kérdező, én a helyedben ráírnék a 4-esre és diskurálnék vele. Lehet, a sztorija erőt adna.
Azóta sikerült dűlőre jutni?
Ha úgy érzed, hogy igen - tedd meg! Ha az ellenkezőjét érzed - ne tedd meg!
Ui: néha a váratlan megérzések többet segítenek egy élethelyzetben, mint "külső szemlélők" jóindulatú tanácsai!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!