Anyukák, ti hogyan éltétek meg a felnőtt lányotok magánéletét?

Édesanyád is elfogadta :)

A húgommal éltem meg hasonlót (a lányaim még kicsik)

Sokat segített az a gondolat, hogy ez az élet rendje.

Normális, hogy számodra ez hajmeresztő, a szülő szemében a gyerek nem egy szexuális lény (és fordítva).

Fontos hogy tudja, hogy rád számíthat, szólhat, ha valami baj van(itt nem feltetlenül terhességre gondolok)

Pl a húgomnak egy félórás előadást tartottam a megfelelő előjátékról, amiből egy többórás beszélgetés lett.

Visszagondolva, jó lett volna ha anyu nem kezeli annyira prűden a témát anno.

Plusz még mindig jobb, ha tőled informálódik, mint netről, meg barinőktől.

NEm értem ezt az "én kicsi lányom" nyavalygást, annak "ellenére", hogy négy gyerekem is felnött lett idöközben.

Nekem természetes volt mindig is, hogy felnönek, lesz párkapcsolatuk, szexelnek és ez nem votl semmiféle törés vagy egyéb probléma számomra! A szex eleve nem egy trauma, azért miért kellene magamat stresszelni, hogy a gyerekemnek örömteljesebb lett az élete?

Aki nem tudja felfogni és elfogadni, hogy a gyereke önálló, felnött ember lesz/lett, az szülöként nagyon nincs rendben.

Egy gyerek már az iskolás kor kezdetekor elkezd lassan (hangsúlyozom, LASSAN!) leválni a szülökröl, a szülök meg akkor állnak egészségesen a ygerek fejlödéséjhez, ha ezt támogatják és nem akadályozzák, nem próbálják kötni a gyereket magukhoz, hogy minél tovább függö legyen lelkileg is. Mire a gyerek eljut a kamaszkorba, addigra már a szülönek nem feladata minden részletet ismerni az életéböl, mert ilyenkor már böven van magánélete, ahol a MAGÁN a hangsúlyos - ez a gyerekre tartozik, másra nem ,- még a szülöre sem.

Ezen nekem nincs mit megélni, ezt neki kell.

Rendesen felvilágosítottuk, tudja, hogy számíthat ránk, eszközt adtunk a kezébe a fogamzásgátláshoz, innentől kezdve már rajta múlik, ez az ő élete.

Ha kérdése van, keresni fog, ebben biztos vagyok.

Az ő nemi élete nem tartozik rám, én úgy érzem. Az egészsége és a fogamzásgátlása igen, abban segítem.