Van itt valaki, akinek felnőttkorában váltak el a szülei? Hogyan léptetek túl rajta?

Nekem anyám és apám is újra házasodott. Úgy fogd fel hogy ők együtt boldogtalanok. Külön külön meg lehetnek boldogak , együtt már semmiképpen se. Ha már nem alszanak egy agyba , az is kellemetlen ha valamelyik fél a gyerekkel vagy a kanapén alszik. Ha együtt alszanak azis nehéz hogy olyan melle feküdj le akit nem szeretsz. A válás nehéz döntés. Sokkal nehezebb szerintem mint a házasság gondololata. Ha külön akarnak menni annak nyomos oka Van , és ha azt szeretnéd hogy boldogak legyenek elfogadod és támogatod őket. Nem biztos hogy rögtön, péládul apám válás után 15 évig egyedül élt, csak a munka semmi kikapcsolódás barátok. Teljesen romon volt, aztán megismerte a mostani feleseget. Hosszú volt az út odáig meg boldogságot talalt,de megérte mert anyám mellett nem volt ilyen boldog soha . Adj nekik esélyt arra hogy szép és teljes életet élhessenek. Arról nem beszélve hogy írtad ez már rég halálra volt ítélve, valószíleg akkor a gyerek(ek) miatt voltak eddig együtt. De akkor is külön voltak csak látszat család voltatok ...

Én úgy gondolom megérdemeltek a szüleim egy második esélyt az élettől, és örülök hogy így döntöttek . Mondjuk én amugyis pozitív gondolkodású vagyok, azért engem is megviselt . De jobb így mindenkinek , idővel te is rájössz!

En elmultam már 30 is amikor elváltak. Nehezen emésztettem meg. Előtte is tudtam rossz a házasságuk, de amikor szétmentek olyan volt, mintha ujra kicsi gyerek lennék és fájt az egesz.

Aztan idovel elmultak a rossz erzesek. Ami nehez mind a mai napig, hogy a rokonsag egy resze is emiatt "szetvalt", hogy a gyerekkori rokonlatogatasok, csaladi esemenyek mar nem olyanok, mint "régen". De aztan belattam mar semmi se olyan mint regen es minden valtozik.

Az a fontos, hogy mindkettejukkel tartsd font a jo kapcsolatod, egymas ellen ne hangold oket es ne is nagyon turd, ha neked mondanak a masikrol rossz dolgokat. Viszont fontos oket is meghallgatnod es azok is erzelmes, nehez beszelgetesek lehetnek.