Hol van itt igazság?

1: az igazság filozófiai értelemben nem létezik, mivel nem objektív, mindenkinek más igazságérzete és az igazságtudata, ezért egy, általánosan elfogadott igazság nem képes létezni.

2: A gyereknek nem jó, ha felbomlik a családja, de azt sem jó, ha egy megromlott családban él tovább. És utóbbival nagyobb kárt okozni könnyű. Ahol csak kényszer, hogy a gyerek miatt maradjanak együtt a szülők, ott párterápiás pszichológus tud segíteni. (Ha már máshonnan nem kapnak segítséget a témában.) Ellenben itt a vallás nagyon sokat ront a helyzeten - ami azért is paradox, mert elvileg az egy erkölcsi rendszert nyújtana, de közben ezzel kárt okoz.

3: "minden" szót kerül, mert torzítás és nem igazság. Vannak szülők, akik a gyereket bántalmazzák - nem csak fizikálisan, hanem pszichésen (amitől nehezebb orvosolni, mint egy törött kart meggyógyítani). De itt is kizártnak tartom, hogy MINDEN feszültséget a gyereken vezessen le. Akiben sok a feszkó egyszerre több helyen vezeti le. Ahol kisebb az ellenállás, ott könnyebben.

4: Mozaik család: Itt is torzítasz. Nem jó, ha olyan mozaik családba kerül a gyerek, ahol nem fogadja el az egyik fél. Itt ilyenkor egy szintén nem működőképes kapcsolatról van szó. Ellenben a gyereknek nagyon jót tesz, ha olyan mozaik családba kerül, ahol igenis elfogadják. Ha látja, hogy nem az apa-/anyaképpel van gond és nem vele. Hanem van működőképes kapcsolat is, amit nehéz folyamatában fenntartani és néha változtatni kell. Ezért a hosszútávú kapcsolatokat nem szabad sem hanyagolni egy idő után, hanem dolgozni kell rajtuk és ha megromlik, akkor a feladat a javítása, vagy esetenként a megszüntetése.

5: "Az egy idilli elképzelés, hogy a férfi és a nő jól választ társat, a házasságuk kiegyensúlyozott 70 éven át, és mindketten odaadó, jó szülők."

Jól látod.

Csak a szót kéne megértened, hogy idilli, meg azt, hogy elképzelés. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy egy hatalmas nagy hazugság, ami olyan elvárásokkal rombolja szét a társadalmunkat, aminek való megfelelési kényszer miatti sérülések törvényszerűsége elkerülhetetlen, miközben nem vagyunk hajlandóak elismerni ennek a hibának sem az okát, sem a természetét.

6: "sehogy sem lesz jó" - torzítás. A gyereknek lesznek nehezebb pillanatai és nem lesz "idilli" élete, hanem valós élete lesz, ahol megtanulja kezelni a helyzeteket, ahogy azt a valóságban is meg kell tanulni kezelni.

A legtöbb szülő nem azért vállal gyereket, hogy tönkre tegye a gyerek életét (erre is vannak csoportok, akik kivételt képeznek és sportot űznek a szociális támogatások kimaxolásából és ezért verik és mérgezik a magzatot, hogy minél nyomorékabb gyerek szülessen - de ezeket most Sem veszem emberszámba, ezek állatok és egyik párt ezeket nagyon támogatja a becsületes emberek támogatása helyett).

Bocs az offért, vissza a témához.

Szóval a legtöbb szülő nem akarja elrontani a gyerekét, vagy a gyerek életét. Ezt úgy éri el, hogy minimalizálni akarja a károkat és elismeri, hogy téved, nem akarja tévedhetetlennek beállítani a kapcsolatukat. És nem ideákban gondolkozik, hanem valós, személyes, egyedi szituációkban.

A gyerek sok esetben nem boldogtalan! Itt is torzít, amit írsz. Az, hogy nem látsz olyan kérdéseket kiírva egy főleg problémákkal foglalkozó oldalon, hogy Nektek is közös vasárnapi ebédetek van? Ti is voltatok kirándulni az egész családdal? Nektek is jó fej anyukátok van és elmeséli hogyan kell használni a tampont? Nektek is szokott szeretetből szigorú lenni a szülő, hogy motivációt adjon az életben való előrejutáshoz? Nektek is van, hogy anyu-apu beismeri, hogy tévedtek és egész este arról beszélünk, hogy miként lehet megoldani egy felmerült helyzetet? Ti is sokkal jobban megkönnyebbültetek, amikor a mostoha nevelő megmutatta, hogy lehet boldogan is élni, nem kell állandóan stresszülni?

Ilyen kérdéseket nem fognak kiírni az emberek, mert a boldogságukat nem személytelenül adják elő, hanem személyesen. A bánatukat sokan nem merik felvállalni és ezért találsz itt sok negatív dolgot. Miközben a világban sokkal több minden történik, mint ezen az oldalon. És a jól működő kapcsolatokat nem fogod megtalálni. Hiszen ha valami jó, azt az ember (fura, de igaz) természetesnek veszi. Holott egy jól működő családban nagyon sok energia megy el az aktív szeretetre. Mert a szeretni nem egy jelző, hanem egy ige és cselekvést jelez, nem állapotot.

+1

Az ideális családhoz való ragaszkodásod nem egészséges!

nahát ezt az eszmefuttatást! a végére az "ideális" kijelentésre elfelejtetted azt a fontos dolgot: Nincs férfi minta, vagy apakép. És hol a hiba? "Aki jó apa, az többnyire pocsék férj" - ez egyszerűen nem igaz. Többnyire nem igaz. Te ezt tapasztaltad és törvényt konstruálsz belőle. És kimaradt, hogy esetleg (ritkán) az anya nem jó feleség - nyilván nálatok jó volt.

Nagyon sok boldog családot ismerek, ahol szépen nevelkednek a gyerekek, s jó anya, jó feleség és jó apa jó férj van a családban. Gondok vannak bőven, de együtt próbálják megoldani. Nem vernek, veszekszenek, káromkodnak szidják egymást. Vitatkoznak Vagyis röviden nem vesztik el emberi méltóságukat.

Tudod miért nem tudsz róluk?

mert nem gyakoriznak, hiszen ide eleve azok jönnek, akiknek valami gondjuk van, amit nem tudnak a családon belül megoldani. De ez nem egy jó statisztikai mintavétel. Azonkívül jó családok a kívülállók részére "unalmas", ezért máshol sem olvashatsz róluk. Egyszerűen nem érdekesek a kívülállók számára.

"A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az." (Lev Tolsztoj, Anna Karenina)

Az, hogy agyonverte anyósát, részegen rágyújtotta a családra a házat stb érdekes, a bulvársajtó lihegve rohan a hírt hozni-terjeszteni.

Annak, hogy Nagy István 40 éves szerszámgéplakatos munka után hazament, együtt készítették a családdal a vacsorát, az asztalnál sóderparti volt (ahogy a svéd gyerekversben van, és ez nagyon-nagyon fontos!) és utána kisvasúttal játszott a gyerekkel - nincs hírértéke.

Siv Widerberg

SÓDERPARTI

Daniel,

aki az osztályunkba jár,

a vacsorát Sóderpartinak hívja.

„Sódert esztek vacsorára?”

kérdeztem egyszer

(mert szerintem ez a

Sóderparti

olyan lükén hangzik).

„Frászt” mondta Daniel,

„húst eszünk,

és mindenki nyomhatja a sódert,

és senki se mondja,

hogy fogd be a szád,

és mindig kipakolhatod,

ami a szívedet nyomja”

mondta Daniel és nevetett.

Mégiscsak lükén hangzik, hogy Sóderparti.

De Ami a Szívedet Nyomja, az már igen!

Nálunk csak olyan közönséges

Vacsora van